B. P.: Gyógyszerfejlesztéseket végeztem, és ezeket írtam le a pályázatomban. Az a filozófiám, hogy ha egy beteg bejön a patikába, nekünk meg kell oldanunk az egészségi problémáját. Függetlenül attól, hogy a gyógyszertárnak ez anyagilag megéri-e vagy sem. Amikor valaki segítségért fordul hozzánk, onnantól felelősséggel tartozunk érte.

A Wilson-kór terápiájára történő gyógyszerfejlesztés is úgy kezdődött, hogy bejött hozzánk egy terhes anyuka, akinek egy cink-szulfát tartalmú készítményt írt fel a kezelőorvos. Akkor még csak annyit tudtam a Wilson-kórról, hogy egyfajta rézanyagcsere-zavar. Utánaolvastam, megnéztem a nemzetközi ajánlásokat, felvettem a kapcsolatot a magyar specialistával, hiszen egy ritka betegségről van szó, ami Magyarországon körülbelül 200 embert érint. A konszenzus az volt, hogy a cink-acetát a legjobb hatóanyag, külföldön is ezt használják. Az alapanyag ugyan megtalálható a hazai gyógyszerkönyvben, ám itthon nem volt hozzáférhető. Ezért kérelmet írtam a GYEMSZI-OGYI-nak, a magyar hatóság engedélyezte, mi hazai nagykereskedőn keresztül, külföldről beszereztük az alapanyagot, és elkezdtük magisztrális körülmények között előállítani a készítményt.

A külföldi gyógyszerrel szemben a mi készítményünk nyújtott hatású. Előbbi már a gyomorban szétesett, ott irritációt okozott, és ebből adódóan a beteg étkezés után kezdte el szedni. Úgy viszont nem szívódik fel megfelelően, 40-50 százalékos hatékonyságot sem lehet vele elérni. Viszont ha nem a gyomorban esik szét, hanem később, a bélrendszerben, a beteg étkezés előtt is be tudja venni, nincs gyomorirritációt okozó mellékhatása, és hatékonyabb terápiát tudunk vele elérni.

A kezelésben mindez hatalmas előrelépést jelentett. Akár elsődleges, akár másodvonalbeli terápiaként alkalmaztuk, egy-két hónapon belül látványos javulást tapasztaltunk a betegek állapotában, mind fizikálisan, mind a laborparaméterek tekintetében. A GYEMSZI-OGYI is sikertörténetként értékeli a Wilson-kór új terápiáját.

Gy.: Egy lipidpótló szemcseppet is kifejlesztettetek.

B. P.: Ez a speciális készítmény a könnyfilm lipidfázisát pótolja. Ha utóbbi megsérül, a könny vizes fázisa elpárolog, szemszárazság alakul ki. A Mária utcai Szemészeti Klinika felkérésére fejlesztettük ki a lipidpótló szemcseppet, amely tartósítószer-mentes, egyadagos kiszerelésű készítmény.

Gy.: Kérlek, beszélj a többi újításról is!

A katétercsúsztató nyákot (Mucilago ad catheteram) a VII. FoNo szerint 100 grammos üvegekbe kell kiszerelni. A többszöri használat során, a levegővel érintkezve azonban a folyadék betegséget okozó mikroorganizmusokkal fertőződhet, ami az általunk gyógyszerrel ellátott idősek otthonában is számos húgyúti fertőzést okozott. Miután e magisztrális készítményből 5 vagy 10 milliliteres peremes üvegekbe steril egyadagos kiszereléseket készítettünk, az idősek otthonában látványos mértékben csökkent a húgyúti infekciók előfordulásának gyakorisága.

A gasztroenterológusok pedig azzal kerestek meg, hogy nincs Magyarországon a Helicobacter pylori második vonalbeli terápiájára alkalmas bizmutsó, mivel a leghatékonyabbnak számító, bizmut-citrát tartalmú gyógyszereket forgalmazó cégek kivonultak a hazai piacról. Mivel volt rá igény, célul tűztem ki, hogy a magyar betegek ismét hozzáférhessenek ehhez a készítményhez. Ez sikerült is: a magyar hatóság engedélyezte, ismét csak hazai nagykereskedőn keresztül behoztuk az alapanyagot, előállítottuk a készítményt, és most már orvosi vény ellenében közgyógyellátásra és közfinanszírozásra is kaphatják a páciensek.

Jelenleg egy antibiotikum, a vancomycin van nálunk terítéken, amely a Clostridium difficile nevű kórokozót teszi ártalmatlanná a vastagbélben. Ez most is hozzáférhető, ám ha nem liofilizátumból, hanem alapanyagból állítanánk elő, feleannyiba kerülne. Ha pedig a magyar hatóság engedélyezné, és közfinanszírozásban is részesülne, a betegek nem 28 ezer forintot fizetnének érte, hanem 7 ezret.

Mondok még egy példát. Létezik egy betegség, a nefropátiás cisztinózis, amikor is egy enzim hiányában a cisztein mint aminosav nem tud kialakulni a szervezetben. A folyamat a cisztin szintjén akad meg, ami a májban, az izomban, a fehérvérsejtekben halmozódik fel, és többek között veseelégtelenséget okoz, ami kezelés nélkül halálos betegség lenne.

Létezik rá gyári készítmény, a Cystagon, ami Magyarországon is elérhető. Szájon át kell alkalmazni, segítségével a cisztin szintje olyan mértékben lecsökkenthető, hogy a beteg tünetmentessé válik. Igen ám, csakhogy a cisztin nemcsak az említett szervekben halmozódik fel, hanem a szaruhártyában is, és vakságot okozhat. Jelenleg nem létezik olyan szemcsepp, amellyel ez a vakság megelőzhető lenne. Ugyanazt a hatóanyagot kellene alkalmazni, mint a fent említett gyári készítménynél. Magyarországon három beteget érint a probléma, az ő szemük világának megóvásáról van szó. A célom, hogy ezt a hatóanyagot, a ciszteamint felvetessük a gyógyszerkönyvbe, majd a hatósági engedély függvényében be tudnám szerezni hozzá a gyógyszerkönyvi minőségű alapanyagot, és elő tudnánk állítani a szükséges szemcseppet.

Gy.: Mindez jóval több a hagyományos officinai és labormunkánál…

B. P.: A gyógyszerészet jövőjét abban látom, ha az orvosokkal együttműködve veszünk részt a betegellátásban. Ha ezt a két különböző, de egyformán magas szintű tudást egymással összhangban alkalmazzuk, hatalmas minőségbeli javulást tudunk/tudnánk elérni a páciensek egészségének érdekében. Nagyon sokszor konzultálok az orvosokkal: a betegekkel kapcsolatban egyeztetünk, elmondják, milyen gyógyszerelési problémával találkoztak, és kikérik a véleményemet.

Gy.: Ma azt látjuk, hogy a magisztrális gyógyszerkészítés egyre inkább a háttérbe szorul. Te éppen az ellenkező irányt követed.

B. P.: Szerintem a magisztrális gyógyszerkészítésnek igenis van jövője. Elsősorban a ritka betegségek kapcsán, amikor nem létezik vagy Magyarországon nem hozzáférhető az adott betegség terápiájára alkalmas készítmény. Ilyen esetekben létfontosságú, hogy az adott gyógyszert a patikai laboratóriumban is elő tudja állítani a gyógyszertár.

Gy.: A „magizás” nem éppen a gyógyszertári munka profitot termelő része. Hogyan tud fennmaradni egy patika, ha az átlagosnál is több energiát fektet ebbe a tevékenységbe?

B. P.: A magiszrális gyógyszerkészítés valóban nem rentábilis, nincs rajta akkora árrés, ráadásul munka- és időigényes is. Mégis azt gondolom, hogy hosszú távon megéri foglalkozni vele. Hiszek abban, hogy ha egy betegnek elkészítjük a magisztrális készítményét, a többi gyógyszerét is nálunk váltja ki.

A másik dolog, hogy egészségügyi intézmény vagyunk, a betegért felelünk – ellentétben az iparral, amely gazdasági megfontolások alapján hoz döntéseket. A „magizás” számunkra nem az üzletről szól. Úgy gondolom, hogy egy sikeres vállalkozásnak olyan tevékenységet is fel kell vállalnia, amely nem nyereséges, viszont a lakosság javát szolgálja. Igaz ez a gyógyszertárra, azon belül pedig a magisztrális gyógyszerfejlesztésre és -készítésre is. Úgy gondolom, hogy gyógyszerészként mi is felelősséggel tartozunk a magyar társadalom egészségéért.

Gy.: Mik a további céljaid?

B. P.: Számomra az Év Gyógyszerésze díj elnyerése megerősítést jelent, hogy egészségügyi szakemberként jó úton haladok. Célom, hogy minél több betegen segítsek, minél több páciens egészségi problémáját tudjam megoldani.

Tóth Tamás

Pályakép

Dr. Birinyi Péter 2005-ben, Debrecenben szerezte meg gyógyszerészi diplomáját. Azt követően három évig folytatta Ph.D. tanulmányait a Debreceni Egyetem Élettani Intézetében, ahol a szív elektrofiziológiájával foglalkozott. Közforgalmú gyógyszerészként előbb Hajdúhadházon dolgozott, majd 2008-ban került a budapesti Mikszáth Gyógyszertárba, ahol kezdetben felelős vezető, majd személyi jogos gyógyszerész lett. A Rozsnyay Mátyás Emlékverseny 2013. évi győztese. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság FoNo munkabizottságának vezetője.