Quo vadis, Pharmacia?
A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége megalakulásától kezdve nagy figyelmet fordít a gyógyszerészi hivatás helyzetére, annak egészségpolitikai, társadalmi környezetére, a nemzetközi gyakorlatra és tendenciákra egyaránt.

Itthon egyfelől az olyan politikai főirányok, mint a rendszerváltás és a liberalizáció, másfelől az egészségügyi ellátórendszer változásai, a gyógyszerválaszték és a terápiás lehetőségek ugrásszerű növekedése jelentették az utóbbi negyedszázad meghatározó kihívásait. Az egészségügy, mint az egyik legnagyobb ráfordítást igénylő újraelosztási rendszer minden kormányváltáskor a politikai és társadalmi közfigyelem fókuszába került. Ez a gyógyszerészi hivatásfejlesztés során is számos finomhangolás igényét hordozta, és teszi ezt mind a mai napig.

Quo vadis, Pharmacia? – A nagy fordulópontoknál sokszor felvetődött már ugyanez a kérdés. Ezekből önkényesen kiragadva néhányat: korábban a gyógyszertári-, majd a galenusi gyógyszergyártás, a magisztrális tevékenység, az államosítás, majd a privatizáció, a reál- és a személyi jog intézménye, a tulajdonosi szerepkör, a gyógyszerészi gondozás, a liberalizáció időszaka, az érdekérvényesítő gyakorlat harmóniája és diszharmóniája, a sajátos reprivatizáció mind elég meghatározó tényezők voltak. Részben ma is azok.

„Döntő fontosságúnak tartom azt, hogy a ’Quo vadis, Pharmacia?’ kérdés vizsgálatának és a jövőt meghatározó döntéseknek ne a jelen helyzet, hanem a múlt és a jövő képezze a kiindulási pontját” – írta a kérdés kapcsán megfogalmazott summázatában Bayer professzor 1990 augusztusában.

Sokak számára okozott meglepetést a közelmúlt egyik sajtóhíre, miszerint a gyógyszertárak államosításától napjainkra sikerült csak igazán visszaállítani a gyógyszerészek 1950-ben elvett tulajdonjogát, szakmai kompetenciáit és az érdekvédelmi szerveződés lehetőségét. Azért 1990 óta is történt ezekben az ügyekben itthon egy és más. Magam mindig is azt vallottam, hogy a múltat nem feledni kell, hanem feldolgozni, a szerzett tapasztalatokat megőrizni, s a jövőt azokra építeni.

De nézzünk akkor most a jövő felé! Ehhez viszont meg kell ismernünk, hogy melyek az adottságok, az igények, a lehetőségek. Határozottan úgy gondolom, hogy a szakmai prioritások – a magas színvonalú és minőségű betegellátás biztosítása, a gyógyszerszakértői szerepkör erősítése, az egyedi terápiák felügyelete – alapvetően változatlanok. Megvalósításuk dinamikáját azonban igencsak befolyásolja az aktuális egészségpolitikával összefüggő jogkörnyezet, a társadalmi igények és a szolgáltatás működtetéséért felelős tulajdonviszonyok.

Merre is tart a gyógyszerészet 2017-ben? Az elmúlt néhány évben az Európai Unió számos tagállamában a közösségi szolgáltatások deregulációja ment végbe. A célszektor általában az egészségügy, valamint a gyógyszerügy. A gyógyszerészet hagyományosan szigorúan szabályozott szakterület, annak érdekében, hogy a gyógyászati készítmények magas minőségét és széles körű hozzáférhetőségét biztosítani tudja. A tipikus uniós/nemzeti szabályozási formák a gyógyszerszektorban ugyanúgy érintik az új gyógyszerek bevezetését és a tulajdonjogi kérdéseket, mint a gyógyszerészek és más, a közforgalmú gyógyszertárakban dolgozók képzésének minőségét. A legtöbb aggodalomra a tulajdonosi pozícióban fellelhető jelenségek adnak okot. Az egészségügyi költségrobbanással is összefüggő erőforrás-egyensúly megbillenése az állami és a magánszféra között, a háztartások ráfordításainak egyre növekedő szerepvállalása az ellátás igénybevételében átértékelte a szakma és a gazdaság kapcsolatrendszerét. A James Dudley Management „The Future of Pharmacy 2004-2017” című anyagának felhasználásával, a továbbiakban ezzel foglalkozom részletesebben.

Azonosságok és különbségek

Számos európai ország alkalmaz a gyógyszertárak működtetésére irányuló, tulajdonosi szerepvállalást szabályozó törvényeket a szakszerű és magas minőségű gyógyszeres terápia biztosítása céljából. 16 EU-tagország szabályozza a gyógyszertár-létesítést, és közülük 13 írja elő feltételként a működtetői szférában a gyógyszerészi tulajdoni többséget, többek között Németország, Ausztria, Olaszország, Spanyolország és Franciaország, 2017-től pedig Magyarország is. Németország és Magyarország négy gyógyszertárra korlátozza egy gyógyszerész tulajdonosi szerepvállalását, míg Spanyolország, Franciaország és Görögország törvényei e tekintetben nem írnak elő korlátozást.

Egy 2016 végén megjelent, alapvetően 2014. évi adatokra épülő tanulmány feltérképezte az európai gyógyszerellátás egyes pozícióit, a változások és tendenciák irányait, kitérve az értékesítési csatornákra, a tulajdonviszonyokra és a piaci környezetre is. A felmérésben Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Finnország, Dánia, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság vett részt.

A 20 ország patikáinak jelentős része olyan önálló egység, amelyek úgynevezett virtuális patikaláncokhoz csatlakoztak. Ezek a gyógyszertárak olyan patikacsoportok tagjai lehetnek, amelyekben élvezhetik a közös beszerzés és marketing előnyeit, továbbá hozzáférhetnek a pácienseket ösztönző csomagokhoz úgy, hogy közben függetlenek maradhatnak. A 20 országból 10 engedi meg a nagy láncok saját tulajdonába tartozó patikaláncok működését. Maximum 4 patikából álló csoportokat engedélyez Bulgária, Dánia, Németország, Olaszország és Magyarország. Bár Olaszországban a köztulajdonban lévő helyhatósági patikáknak is jogában áll a többes tulajdon megvalósítása. A 2000-es évek elején a Celesio, az Alliance Boots és a Phoenix sok helyhatósági láncban többségi tulajdont szerzett. További terjeszkedésüket azonban ma már törvény tiltja.

Gyógyszertári forgalom (millió euró)
Forgalmi arányok (%)


Morzsák

Írországban – általános szabályként – bármely természetes és jogi személy tulajdonosa lehet egy vagy több gyógyszertárnak. Az 1990-es évek közepén gyakran gyógyszerészek tulajdonában álló gyógyszertárláncok kezdtek létrejönni. Mindhárom ír gyógyszer-nagykereskedő vállalat érdekelt a gyógyszertári ágazatban (United Drug 44%, Celesio 19%, Uniphar 37%).

Hollandiában a gyógyszertárak több mint 30 százaléka működik részben vagy egészben gyógyszertárláncok, és nem gyógyszerészek tulajdonában (OPG, Brocacef, Alliance Unichem és Celesio). A gyógyszertárak egyre nagyobb számban csatlakoznak gyógyszertári beszerzési szövetkezetekhez. A vény nélkül kapható gyógyszerek több mint 80 százalékát a közel 4 ezer drugstore-ban vagy szupermarketek erre a célra kialakított részlegeiben adják el. Az internetes gyógyszertárak szintén jogosultak vényköteles gyógyszereket árulni. A holland népesség 74 százaléka nagyon bízik a gyógyszerészekben, és 93 százalék terápiás szakértőnek tartja őket.

Norvégiában 2001 után meglepően rövid idő alatt alakultak ki gyógyszertárláncok, amelyek főként három nagy európai gyógyszer-nagykereskedő érdekeltségébe tartoznak, így uralják a piacot (Apodjeden/Apotek1, NMD (Norsk Medisinaldepot)/Vitusapotek és Holtung/Alliance UniChem). A dereguláció után néhány évvel már minden öt gyógyszertárból négy valamelyik nagykereskedő által irányított gyógyszertári lánchoz tartozott. A gyógyszertári korporációk egyedüli korlátja, hogy egy gyógyszertárlánc tulajdonában nem lehet több az összes patika 40 százalékánál. A gyógyszertárak számának növekedése mellett Norvégiában jelentősen megnőtt az úgynevezett LUA-üzletek száma is (jelenleg körülbelül 6 ezer körül), amelyek 2003-tól a legnagyobb volumenű (mintegy 100) vény nélküli gyógyszerek korlátozott választékát is forgalmazhatják.

Ausztriában a gyógyszertárak tulajdonjoga törvényileg az egyetemi végzettséggel rendelkező gyógyszerészek számára van fenntartva. A tulajdonjog további előfeltétele a vezetői engedély (legalább ötéves gyógyszertári gyakorlat), teljes jogi felelősségvállalási képesség, megbízhatóság, megfelelő fizikai és egészségi állapot, valamint a német nyelv kiváló ismerete.

Finnországban működési engedélyt bármely EEA (Európai Gazdasági Közösség) országból érkező állampolgár kaphat, akinek gyógyszerész egyetemi végzettsége van. Az engedély 67 éves korban jár le. A gyógyszertári engedély nem forgalomképes és nem bérbe adható.

Spanyolországban a szolgáltatások elérhetőségének garantálása érdekében olyan szabályokhoz kötik a gyógyszertárak alapítását, amelyek figyelembe veszik a földrajzi és demográfiai kritériumokat, valamint a népesség megoszlását is. Ezen szabályozások állami törvényen alapulnak. Csak gyógyszerészek működtethetnek gyógyszertárakat, így az olyan üzleti stratégiák, mint a nagykereskedői vertikális integráció, ismeretlenek. A gyógyszerkészítmények mellett mintegy 26.500 nem gyógyszertermék van jelen a piacon, amelyeket ugyancsak a gyógyszertárak forgalmaznak, és amelyek az árbevételük mintegy 13 százalékát jelentik. Egyéb többletszolgáltatások mellett, mint amilyen a vérnyomásmérés vagy a diabétesz-teszt, a gyógyszertáraknak törvényben rögzített kötelezettségük együttműködni a regionális hatóságok által kezdeményezett egészségügyi programokban.


A virtuális láncok szerepvállalása az egyes országokban (%)
Nemzeti virtuális láncok egyes országokban

Általános trendek

Az egyesülési és akvizíciós tevékenységek globálisan hatnak az ellátási láncra, és fokozzák a versenyt. A határokon átnyúló vegyes gyógyszerészeti láncok átalakítják a fogyasztói csatornákat. A népszerű kiskereskedelmi márkák digitális eszközöket alkalmaznak a többcsatornás stratégiák megvalósítására. Az internetes forgalmazás leszorítja a fogyasztói árakat.

A független gyógyszertárak beszerzési kollektívákat, társult csoportosulásokat és virtuális láncokat alkotnak, annak érdekében, hogy versenyképesek maradjanak. A vényköteles gyógyszerekhez nyújtott állami támogatások csökkenése és a díjakra nehezedő nyomás arra kényszeríti a gyógyszertárakat, hogy üzleti tevékenységként tekintsenek a nem árszabályozott szolgáltatásokra, termékek forgalmazására. Ugyanakkor a nem vényköteles egészségügyi ágazat deregulációja a fogyasztói igényeket számos országban a gyógyszertáron kívüli csatornákra helyezi át.

A stratégiai szövetségesek közötti fúziókból eredő technológia-átadás és marketing-szinergiáik globális összevonása jelentős vásárlóerőt generál. Költséghatékonyságot növelő disztribútori stratégiák épülnek a méretgazdaságosság-bővítés, az automatizálás és az új ügyfélszolgálatok fejlesztésére. Az internetes értékesítés egyre növekvő szerepet játszik a fogyasztói forrás és az egészségügyi ellátás terén, valamint a kapcsolódó termékek és szolgáltatások vásárlásában egyaránt.

Forrás: J. D. Int. Ltd 2015.

Tapasztalatok

Amikor a gyógyszerellátást a hozzáférés, a minőség, a biztonság és a költségek oldaláról értékeljük, néhány ország (nagyobb arányban a legszigorúbban szabályozottak) lényegesen jobb minősítést ér el a többinél. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a gyógyszertári dereguláció nem váltotta be a reményeket. A liberális szerveződésű gyógyszertári ágazatban gyógyszertár-alapítási kritériumok nélkül és fokozott versenyhelyzetben a több gyógyszertár sem feltétlenül javítja a lakosság gyógyszertárakkal való ellátottságát. Az újonnan alapított patikák leginkább városi területeken halmozódnak, a ritkábban lakott vidéki területek rovására.

Az európai tendenciák tapasztalatai arra utalnak, hogy a hivatás megtartásának, fejlesztésének és irányításának két kulcskérdése a szolgáltatás működtetése eredményességének fokozása, illetve a tulajdonosi szerepkör megtartása. A jövőben rendkívüli módon felértékelődik a felelős és független érdekérvényesítő gyakorlat. A gyógyszerészek szigorú etikai normatívák és szakmai szabványok alapján látják el feladatukat, kulcsszerepet töltenek be az egészségügyben.

Európai tapasztalatok alapján elmondható, hogy a versenyképesség fenntartása kapcsán a független gyógyszertárak és a gazdasági érdekközösségek, a szakma és az üzlet párviadala várható. Törekvések történhetnek a vásárlóerő, a technológiatranszfer és a marketingeszközök, továbbá a fúziók és stratégiai szövetségek közötti globális kapcsolat felépítésére.

A speciális innovatív és egyedi terápiák, valamint a költségek növekedése okán a disztribúció és a gyógyszerpiaci trendek átalakulóban vannak, várhatóan növekszik az állami szerepvállalás mértéke. A hazai internetes értékesítés területén is robbanásra lehet számítani.

A csökkenő kormányzati támogatások és a magánerőforrások finanszírozásban való szerepvállalásának növekedése a vényköteles gyógyszerekről a nem szabályozott „fogyasztói áras” ellátási tartományok felé térítik el a gyógyszertárak gazdasági érdekeltségét. Ezzel összefüggésben a gyógyszerészet és kereskedelem egyensúlyában változhatnak az arányok. A fogyasztói kereslet a vény nélkül kapható egészségügyi szektor számos országban a nem gyógyszertári csatornák felé mozdul el.

A hazai, gyógyszerészi hivatást fejlesztő célkitűzések és a hozzájuk tartozó programok megvalósítása, végrehajtása egyfelől szürkeállományt, másfelől gazdasági forrásfedezetet igényel. Az előbbi területen, úgy gondolom, megfeleltünk. A MOSZ az elmúlt negyedszázadban elég sokat tett a posztgraduális oktatás területén. A hazai és nemzetközi képzőhelyekkel szoros együttműködésben és nagy erőfeszítéssel építettük a konferenciás szakmai továbbképzések rendszerét, ami később az alapját adta a mai kötelező szinten-tartó szisztémának.

Utóbbi, vagyis a gazdasági források terén van még tennivalónk. Megindult a generációváltás, a szakma és a kormányzat egyaránt eltökélt a tulajdonosi szerepvállalás erősítése kapcsán. A jövedelmezőséget kell javítani ahhoz, hogy a jövő gyógyszerészei számára is vonzó legyen a hivatás.

Dr. Mikola Bálint

Forrás: MOSZ Info
Kelt: 2017-09-04