A leginkább sürgető problémák közül melyekről gondolja, hogy a kamarának lett volna lehetősége megoldani az utóbbi években?
Legalább két ilyet látok. Az egyik a gazdasági erőforrásoké. A gyógyszertári tevékenységnek világszerte része a gyógyszerkiadáson kívül egy sor olyan feladat, amelyet a terápiamenedzsment vagy a gyógyszerészi gondozás kifejezéssel foglalhatunk össze. Ha máskor nem, a járvány alatt kiderült, hogy erre nálunk is lenne társadalmi igény. Több mint tíz éve elkészültek a programok, tanulmányok, de azóta sem történt érdemben szinte semmi az ügyben. Eközben egyre gyűlnek a patikák költségeit tovább növelő fejlesztési kötelezettségek, az online kasszától a HUMVO, az EESZT, a GDPR adta kötelezettségeken át a számítógépek cseréjéig - miközben a források nem növekednek- így érthető az elszegényedés. A másik, talán még nagyobb gond a humán erőforrásé. A gyógyszerészet társadalmi és szakmai presztízse nagyot zuhant az utóbbi időben, és ez már az egyetemi jelentkezéseken és az államvizsgákon is lemérhető. Látom a lelkesedés hiányát, és azt, hogy míg az ezredforduló előtt a végzősök több mint nyolcvan százaléka ment a lakossági gyógyszerellátás területére dolgozni, ma ez a szám nem magasabb húsznál. Ez pedig összefügg a generációs problémával: nem látszanak a fiatalok, akiknek meglenne a lehetőségük átvenni a patikákat az idősektől. Tehát a gazdasági erőforrások tekintetében mákszemnyi sikerek vannak, a generációváltás nem sikerült, a hivatásfejlesztő programok megrekedtek. Ezekkel sokkal többet kellett volna foglalkozni az elmúlt időszakban.
Azt írja a MOSZ honlapján közzétett rövid programjában, hogy újra kell építeni a kamara transzparens működését. Mit ért ez alatt?
A MOSZ alapítójaként és hosszú ideig vezetőjeként azt tapasztaltam, hogy a döntések előkészítéséből, azok véleményezéséből az utóbbi tíz évben teljesen kimaradtunk. A köztestületnek van törvény által biztosított joga erre, de úgy látom, a gyakorlatban egy szűk csapat kapja meg ezt a lehetőséget, a szakma formálásába nincs bevonva a gyógyszerészek széles köre. Így derült égből villámcsapásként érnek minket a változások. Ide tartozik az is, hogy a nemrég felélesztett Gyógyszerügyi Egyeztető Fórumhoz a kamara nem hajlandó csatlakozni, ami teljesen érthetetlen számunkra. Az indoka az, hogy a MOSZ és a HGYSZ közös platformon van. Szerintünk a kamara dolga nem az, hogy mérlegelje, ki kivel és miben ért egyet, hanem hogy ahol aktív gyógyszerészek összeülnek, ott jelen legyen, informáljon, és végighallgassa, az álláspontokat.
Annyiban érthető ez a magatartás, hogy ha a kamara része lenne a kormányzattal is kommunikálni próbáló fórumnak, akkor az első számú gyógyszerészetügyi tárgyalópartnerből egy nagy iparági színtér egyik szereplőjévé fokozódna le.
Ez nem így van. A kiegyensúlyozott és biztonságos gyógyszerellátás mindannyiunk közös ügye, miközben a speciális szerepeket jól el lehet különíteni. Így tehát van közös nevező és vannak külön érdekek. A nyíltság és a transzparencia a fontos. Egy kötelező tagságú köztestület nem szigetelheti el magát. Egyébként az utóbbi időben a kamara érdekérvényesítő képessége óriási pofonokat kapott. Olyan, a sorsunkat és a hivatásunkat alapvetően befolyásoló döntések születtek, amelyek terveiről a kamara állítólag semmit sem tudott.
A jelenlegi elnököt mások is bírálják azzal, hogy a kormányhoz fűződő, ön által is felemlegetett jó kapcsolata ellenére több kérdésben régóta hiába lobbizik. Gondolja, hogy sikeresebb lehet, akinek nincs ennyire erős politikai beágyazottsága?
A köztestületi vezető szerep nem beágyazottság kérdése. Jósolni nem tudok, de az biztos, hogy a diplomáciában van tapasztalatom. A MOSZ alapítójaként annak idejét részem volt az egészségügyi ellátórendszer első privát szegmensének létrehozásában. Lényegében én voltam az ország első privatizációs igazgatója. Bács-Kiskun megyében négy hónap alatt kilencvenkét patikát adtam magánkézbe, utóbb a fél ország ugyanazokat a szerződéseket alkalmazta. Nem vonom kétségbe a kamara harmonikus kapcsolatát a mostani kormánnyal, de a szakma összes szereplőjét képviselnie kellene. Ezzel szemben deklaráltan ellenségnek tekinti a hálózati patikákat, holott ott több mint ezer gyógyszerész dolgozik, és nekik is vannak „érdekeik”.
A gyógyszerészi jelenlét előírásával kapcsolatos küszöbön álló változás arra utal, hogy a HGYSZ-nél megfogalmazódó javaslatokra is van fogadókészség az államtitkárságon. És a MOSZ sincs ellene ennek a változtatásnak.
Úgy nem vagyunk ellene, mintha a fogunkat húznák. Nem tartjuk jó megoldásnak, hogy a fiókgyógyszertárak gyógyszerész jelenléte nélkül is működhessenek. De látjuk, hogy ez egy súlyos társadalmi kérdés. A kistérségek leszakadásáról van szó, gyógyszerész pedig nincs elég, pénz meg pláne nem lesz több a fiókpatikák fenntartására. Nekem is van patikám, meg tudom ítélni, kire milyen feladatot bízhatok rá, és a mai IT-lehetőségek birtokában nem látom igazán problémásnak a távoli felügyeletet. Ha egy mentősnek, ápolónak jogszabály engedi meg, hogy egy mikrobuszban ülve 80 kilométeres körzetben háziorvosi szolgálatot lásson el, diagnózist állapítson meg, terápiát rendeljen és receptet írjon – akkor miről beszélünk?
Mivel a kamara jelenlegi vezetése és a HGYSZ közötti ellentét ismert, a szövetség pedig nyíltan támogatja az ön elnöki ambícióit, sokan a nagy láncok jelöltjének tartják. Mivel tudja meggyőzni őket, hogy nem e cégek, hanem a patikusok érdekeit képviselné?
A MOSZ elnöksége 2023. április 12-i ülését követően a HGYSZ 2023. június 21-i közgyűlése ugyancsak egyhangú döntéssel nyilvánította ki a támogatásomat. A prioritás tehát egyértelmű.
El kell olvasni a programomat. Szeretném, ha újra nagyobb lenne a gyógyszerészek társadalmi és a szakmai megbecsültsége. Úgy látom, ehhez személyi változásokra van szükség. Nekem már nem kellene, hogy ilyen ambícióm legyen, de a jelöltséghez ismert név kell, hiába húznánk elő a kalapból egy mégoly alkalmas, de ismeretlen 30 éves jelöltet. Azt vállalom, hogy néhány év alatt megpróbálom megtalálni a fiatalokat, akik átveheti a stafétát.
Azért kérdezem, mert a gyógyszerészi jelenlét esetében a patikatulajdonosok motivációja egyértelmű, de a gyógyszerészek többségének aligha érdeke, hogy kevesebb helyen legyen szükség rájuk.
Ez az aggodalom érthető. Ugyanakkor gondoljunk bele abba, hogy elképzelhető, egyes patikákat éppen az menthet meg a bezárástól, ha az új szabályok ismeretében a most ellátatlan területeken lesz egy-két új fiókgyógyszertáruk. De emlékeztetnék arra, hogy ezt a változást nem mi kezdeményeztük. Az alapító okiratunk, a több mint 30 éves tevékenységünk arról szól, hogy mást akartunk. Csak az élet meg közben változik. A változás nélkülözhetetlen eleme a haladásnak. A legszélesebb szakmai közösség döntsön az értékek prioritásáról.
Összességében annyit mondunk, hogy el kell ismerni: bizonyos problémák megoldására most nem látszik más út.
Pirulatrend - Galambos Péter
NÉVJEGY
Dr. Mikola Bálint 1976-ban végzett gyógyszerészként Budapesten. A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban kezdett dolgozni mint minőségbiztosító gyógyszerész, majd megbízott üzemvezető. Később gyógyszertárat is vezetett, majd 1991-ben sajátot alapított. Az 1991-ben megalakított Magángyógyszerészek Országos Szövetsége első elnöke volt. Időközben közgazdász diplomát is szerzett, évekig töltötte be a Hungaropharma felügyelőbizottságának elnöki tisztét. 2017-ben megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést a lakossági gyógyszerellátás fejlesztéséért és a szakmában dolgozók képzése terén végzett tevékenységéért. Négy évtizede áll a tára mögött.