Utazásaim során mindig megakad a szemem a szakmával kapcsolatos dolgokon. Ezúttal az Egyesült Államokban és Kanadában jártam. Az út során sok mindent láttam, amit nagyon érdekesnek és tanulságosnak találtam. Szeretném előrebocsátani, hogy a leírtak csupán saját megfigyeléseken, tapasztalatokon és az ott élő emberek elmondásain alapulnak. A kérdés, amely azóta is foglalkoztat: vajon ránk is ez a jövő vár?
Bevallom, az amerikai lakosság egészségtelen életmódjáról szóló történeteket ezidáig fenntartásokkal kezeltem. Az egyetemen mindig azt hallottuk, hogy az amerikaiak milyen egészségtelenül táplálkoznak és milyen sok az elhízott ember, de úgy gondoltam, ez már a múlt. Az első megdöbbentő tapasztalatom az volt, hogy ez bizony még nagyon is a jelen. Szomorú volt látni, hogy az egészen fiatalok között is milyen sok az elhízott. Ennek oka nyilván összetett, mégis a legszembetűnőbb a cukor és a finomított élelmiszerek fogyasztásának magas aránya. A legtöbb gyorsétteremben kapható kávét, üdítőt és turmixot például élvezhetetlenül édesnek találtam. Emellett az is feltűnő volt, hogy náluk minden nagyobb, mint itthon. Kint élő rokonaink mesélték, hogy a moziban a nagy kóla méretét kormányzati döntésre, csupán most vették vissza kétliteresről egyliteresre! (Két liter kólában 215 gramm cukor van, ami több mint 800 kcal!)
Úgy látom, a problémát már felismerték, de kezelni még nem tudják. Noha minden élelmiszeren (gyorséttermin is) fel van tüntetve a kalóriatartalom, az embereket ez éppen annyira nem érdekli, mint nálunk a cigarettásdobozokon feltüntetett – dohányzástól elriasztani szándékozó – tények.
Természetesen itt is van egy társadalmi réteg (főleg Kanadában), amelyik már felismerte a problémát, és aktívan tesz is ellene. Ők azok, akik sportolnak és egészségesen táplálkoznak. Akik veszik a fáradtságot, és elzarándokolnak a nagyobb, szinte beláthatatlan méretű bevásárlóközpontokba, hogy egészségesebb élelmiszereket vegyenek. Úgy vettem észre, hogy ők a magasabban képzett értelmiségiek.
Számomra tehát a nagy kérdés, hogy vajon a világ vezető országában, ahol már felismerték ezt az egészségügyi veszélyt, miért nem tesznek ellene. A multik lobbija az erősebb? A cukorfogyasztás fenntartása, az egészségtelen életmódból származó betegségek és azok költségei nagyobb üzletet jelentenek, mint az egészséges életmódra nevelés?
Széles kínálat, magas jövedelem
A másik dilemmám gyógyszerészként természetesen a patikák helyzete volt. Mind az Egyesült Államokban, mind pedig Kanadában hatalmas, bevásárlóközpont méretű patikákkal találkoztam. Bár a városokban elszórtan találhatók még kisebb, saját tulajdonban lévő gyógyszertárak, a piacot alapvetően a nagyobb láncok uralják. Első alkalommal véletlenül keveredtünk be egy patikába, és bevallom, eltelt néhány perc, mire rájöttem, hogy gyógyszertárban vagyok.
Ezek az üzletek leginkább óriási drogériákra hasonlítanak, amelyekben van egy kisebb elkülönített rész, ahol a gyógyszerészek dolgoznak. Ezek a magyarországi drogériáknál jóval nagyobbak, és elképesztő kínálatuk van. A kiskutyának való gumicsonttól kezdve a csokibonbonokig minden fellelhető volt ezeken a helyeken. Az üzleten belül van egy pulttal elkülönített rész, ahol a vényköteles gyógyszereket lehet kiváltani. A gyógyszerészektől is itt lehet kérdezni.
A gyógyszerek jelentős részét már szabadpolcon helyezték el. Az akciók nem elsősorban az ár csökkentésére, sokkal inkább a fogyasztás növelésére irányulnak. A gyógyszer akkor olcsóbb, ha kettőt vagy hármat veszünk belőle. Nem ritkák a szabadpolcokon található gigakiszerelések sem. Ilyen volt többek között a képen látható, ezerdarabos Ibuprofen tabletta is.
A másik sokkoló tényt a készítmény ára jelentette: mindössze 14 dollárba került (akkori árfolyamon átszámolva ez 3875 forint). Mennyibe is kerülne nálunk ugyanez a mennyiség? Hogyan lehetséges, hogy a gyártónak így is megéri? A béreket és azok vásárlóértékét összehasonlítva, úgy gondolom, ezek különösen érdekes kérdések. Valószínűleg az óriáspatikák sem ezekből a készítményekből tartják fent magukat, hanem az egyéb termékekből, amelyek forgalmazására lehetőségük van.
A másik nagyon elgondolkodtató kérdés a patikusi fizetés. A fent említett ezerdarabos Ibuprofen árát nézve hogyan lehetséges, hogy az alkalmazott gyógyszerészek bére világviszonylatban az Egyesült Államokban a legmagasabb? Egy amerikai gyógyszerész átlagkeresete átszámolva, havi szinten több mint kétmillió forintnak megfelelő bruttó összeg, ami még kint is átlagon felülinek számít. Szomorú, hogy sok itthoni patika nem termel ki havonta ennyi jövedelmet, noha nagy felelősség, stressz és rengeteg tennivaló társul a vezetéshez.
Mi a teendő?
A nagy kérdés tehát az: vajon ránk is ez a jövő vár? Lehet ezen még változtatni? Szeretnénk-e, hogy így alakuljon, és ha nem, mit tehetünk ellene? Vajon az anyagi érdekek és a multik lobbizása nálunk is elnyom majd minden szakmai érvet?
A válaszok véleményem szerint rajtunk múlnak. Ha nem teszünk semmit, hanem továbbra is hagyjuk, hogy sodorjon bennünket az ár, akkor nagyon valószínűnek tartom, hogy ránk is ez a jövő vár. Leszámítva, hogy nálunk egész biztosan nem lesznek ilyen versenyképes fizetések. Ha viszont szeretnénk ezen változtatni, akkor rengeteg tennivaló van.
Mit tehetünk? Növelnünk kell társadalmi szerepvállalásunkat. Részt kell vennünk az egészséges életmódra való nevelésben, a primer prevencióban és a szűrésekben. El kell érnünk, hogy ezek a munkák is társadalmi megbecsülésben és anyagi elismerésben részesüljenek. Az egészségügy valamennyi szereplőjével meg kell értetni, hogy az egészségügy számára ez jóval költséghatékonyabb, mint a már kialakult betegségek, problémák kezelése.
Ugyanakkor jónak tartom a gyógyszertári termékpaletta bővítésének lehetőségét, mivel ez nagyban javítaná a patikák megélhetési esélyeit. Nem mindent, de legalább az egészséghez és annak megőrzéséhez szorosan kapcsolódó termékek forgalmazását itthon is meg kellene engedni.
Nyilván nehéz harcolni a nagytőke és a gazdasági folyamatok ellen. Ugyanakkor hiszem, hogy a sorsunkat mi magunk alakítjuk. Az irány pedig azon múlik, hogy mi, gyógyszerészek milyen jövőt szánunk a szakmánknak.
Kocsisné dr. Balogh Anikó
szakgyógyszerész,
a kismarosi Málnalevél Patika
vezetője
