Egy csipetnyi nemzetközi kitekintés Felmerülő kihívások és lehetséges megoldásuk – 2. rész

Cikkem első felében (Vásárlói igények, patikai lehetőségek – Gyógyszertár, 2019. január, 16–17. oldal) arra kerestem a választ, hogy mit vár tőlünk, gyógyszerészektől a XXI. század betege, amikor belép a gyógyszertárba, illetve hogy miként tudunk megfelelni ezeknek a kihívásoknak. Ez alkalommal néhány gondolatot szeretnék bemutatni azzal kapcsolatban, hogy a még magasabb színvonalú ellátás érdekében mit tanulhatunk más országok gyógyszertári gyakorlatából.

Amikor van szerencsém külföldön járni, mindig igyekszem szemügyre venni az ottani patikákat – ha engedik. Ugyanis mindenhonnan lehet valamit tanulni, és sokszor ámulatba ejtő, hogy ha átlépünk országhatárokat, gyógyszerészként milyen különbözően tudjuk megoldani ugyanazt a problémát. Az alábbi néhány példa ugyan nagyon felszínes, de rajtuk keresztül igyekszem személyes élményeimnek egy izgalmas szeletét bemutatni.

Szabályozatlanság és hagyomány

A török patikával kezdem, ahol olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy gyógyszerész ismerőseim vezettek körbe. Érdekes módon magisztrális laborral nem találkoztam, viszont gyógyszerészi gondozásra alkalmas sarokkal igen. Ez azért is nagyon elgondolkodtató, mert a török gyógyszerész elmondása szerint az ottani patikák képét leginkább a betegek elvárásai formálják, nem pedig a jogalkotó. Szóval itt is vitathatatlanul megfogalmazódik a felkészült, gyakorlatorientált szaktudással rendelkező gyógyszerészre való igény.

A szabályozatlanság és a betegek igényeinek túlzott hajszolása – jellemzően Isztambulban – oda vezetett, hogy gyilkos verseny van a gyógyszertárak között, és aki meg tudja fizetni a gyógyszert, azt meg is fogja azt kapni. Persze, lehet államilag támogatva, receptre is gyógyszerhez jutni, ha valaki anyagilag rászorul, és nem retten meg a kacifántos adminisztrációtól. Az első ránézésre szabályozatlan háttér ellenére a gyógyszertár rendezett képet mutatott, és egyértelmű volt, hogy a gyógyszerész napi szinten végez gondozási tevékenységet (például vérnyomás- és vércukorszint-mérést), és a betegekkel való konzultáció alapvetően az üzletének is jót tesz. Olyan gyógyszertárral is találkoztunk, ahol a kirakatban lévő hirdetés szerint két szem potencianövelő szer vásárlása esetén egyet ajándékba adnak, három tabletta vásárlása esetén pedig kettő grátisz járt.

Törökországtól csak egy ugrásnyira van Görögország, a kettő között mégis jelentős különbségeket tapasztalhattunk. Szembetűnő volt, hogy egy hét alatt tucatnyi hellén patikát találtunk, de ezek közül egy sem volt nyitva, annak ellenére, hogy jellemzően 8-16 óra között próbálkoztunk. Ezt leginkább a mediterrán lazaságnak tudtuk be, valószínűleg senkinek nem veszik ott a fejét, ha nem követi pontosan a nyitva tartást. Annál többször találkoztunk olyan motorosokkal (8-16 között), akik az adott patika logójával ellátott pólóban szelték az utakat, és szállították házhoz a gyógyszereket.

Nyilván sokszor fontos a betegek személyes ellátása, de élve a modern kor vívmányaival, sok esetet egész jól lehetne telefon és internet segítségével is kezelni, javítva ezzel az ellátás színvonalát és a patika elérhetőségét.

Az általunk meglátogatott francia gyógyszertár egyik részében egy drogériával vetekedő előtér fogadja a belépőt. Gyönyörűen rendezett polcok, óriási választék az elképzelhető összes, egészséggel kapcsolatos termékből (kozmetikumok, fogászati készítmények, tápszerek), szabadpolcon, ahová legkevésbé sem a vénynélküli gyógyszerek kerültek. A patika hátsó részében, ahol a gyógyszerész áll a táránál, a receptköteles gyógyszerek jól el voltak rejtve a nézelődők elől.

Osztrák szomszédaink patikájából sütött a végtelen hagyománytisztelet. Ott nem okozott problémát, hogy a gyógyszert az officina légterében készíti a gyógyszerész (bár ez elképzelhető, hogy ez csak a patika műemlék jellegének volt köszönhető). Látogatásunkkor a középső táraasztalon egy óriási pisztillussal éppen krémet kevertek. Ebben a patikában, és jellemzően az osztrák és német területen a homeopátiával kiemelten foglalkoztak. Sokat javított a dolgozók megjelenésén, hogy a fehér köpeny alatt a férfi dolgozók inget és nyakkendőt viseltek.

Amerika nem a jövő

Az amerikai kórházakban, és ezek részeként a kórházi patikákban interdiszciplináris team-ek dolgoznak. Az ezeket alkotó orvosok, gyógyszerészek, dietetikusok stb. az általuk felhalmozott óriási tudásra és tapasztalatra alapozva hozzák meg azokat a döntéseket, amelyeket a beteg szempontjából a legjobbnak gondolnak. Ezt láttam jól és rosszul is működni. Például a betegellátással eltöltött idő nagy részét nem a diagnózisra és a kezelésre fordítják: a betegnek egy végeláthatatlan kérdéssorra kell válaszolnia, ami elsősorban az ellátó személyzet jogi védelmét és a magán egészségbiztosítók hatékony kizsigerelését célozza.

A multidiszciplináris csapatmunka viszont remek szakmai felkészültséget és együttműködést eredményez. Meglepő volt viszont, hogy sok esetben mennyire logikátlanul hajlamosak a szakemberek ragaszkodni a hivatalos ajánlásokhoz, és hogy mekkora színvonalbeli különbség lehet egy városon belül is a különböző kórházak között.

A gyógyszertári környezetben is meglehetősen más piaci igények és szakmai hozzáállás formálta képet láttunk. A patikához tartozó, szupermarket-szerű előtérben az olcsó szuvenírektől kezdve a fotónyomtatáson át az OTC gyógyszerekig elég sok minden megtalálható. Az említett, szabadpolcon található OTC készítmények többsége leginkább tüneti kezelésre alkalmas. Nemegyszer előfordul, hogy az ezer darabos ibuprofén tabletták hatóanyagtartalma mindössze 100 mg, ellentétben a nálunk vény nélkül kapható, akár 800 mg-os tablettákkal.

Azt is láttuk, hogyan lehet pályaudvaron automatából gyógyszert beszerezni, de csupán egyetlen szemet, alacsony hatóanyag-tartalommal (és borsos áron). Ezeket az automatákat patikák töltik fel, miközben nálunk a benzinkutakon és a drogériákban – egy kicsit félreértelmezve az ellátásnak ezt a formáját – ugyanaz a kiszerelés szerezhető be, mint a gyógyszertárakban.

A legtöbb amerikai patikában a gyógyszerkiadás folyamata két szakaszra oszlik. Az első körben a beteg leadja a receptjét (drop off), a második alkalommal, általában másnap pedig érte megy (pick up). Összekészítik neki a gyógyszereit, és ha szükséges, a gyógyszerész felkészül a problémából, és megbeszéli a beteggel a szükséges teendőket.

Amerika nem a jövő: ott is és Isztambulban is a jelenben élnek, és az ottani betegeknek, állami rendszernek megfelelő ellátás működik. Éppen ezért őrültség egy az egyben átvenni módszereket. Ez utóbbi szisztémát, mondjuk, át lehetne: a beteg otthagyja, vagy az orvos elektronikusan átküldi a receptet abba a patikába, ahol a beteg ki akarja váltani a gyógyszereit, mi pedig felkészülünk, átolvassuk, megbeszéljük egymás között, és amikor a páciens másnap jön érte, megfelelően tudjuk fogadni.

Másrészt az amerikaiak drasztikusan egyszerűsítenek: az ottani gyógyszerész nem fog kontaktlencsemosó folyadékot vagy vérnyomásmérőt ajánlani a betegnek, esze ágában sincs a gyógyszereken kívül más készítmények kapcsán állást foglalni. Mi táplálék-kiegészítőt, gyógyászati segédeszközt, orvostechnikai eszközt és számos egyéb terméket is forgalmazunk, ami nagyon helyes is – de hogyan került az ezzel kapcsolatos tanácsadás a nyakunkba? Mi gyógyszerészek vagyunk, és alapvetően a gyógyszerekben kellene nagyon profiknak lennünk. Talán ezt az egyszerűsítést nekünk is alkalmaznunk kellene, és érzékeltetni, hogy mi a valós kompetenciánk és mi nem.

„Fontos a szabad piac, de sokkal fontosabb a betegek egészsége és a szakemberek minőségi tudása.”

Az amerikai patika gyógyszerkészlete meglehetősen kicsi, a gyógyszerész jellemzően nem tart többféle generikumot, csupán egyet és az originális készítményt.

A magisztrális gyógyszerkészítés kapcsán, a tengerentúlon senki nem lepődik meg azon, hogy egy vágódeszkán, egy késsel kevernek össze két krémet és egy folyadékot. Ilyenkor legyünk egy kicsit büszkék magunkra, hogy ezt mi a legkisebb faluban sem így csináljuk. Persze az Egyesült Államokban olyan magángyógyszertárak is működnek, amelyek a gyógyszertechnológia csúcsát képviselik: gyógyszerelosztó robot, a beteg napi gyógyszereinek összecsomagolása, tablettázás, hormontartalmú stift készítése, amelyeknek köszönhetően az ilyen patika vetekszik egy jól felszerelt középüzemi laborral.

Skandináv szakmaiság

Egy olyan svéd patikát hagytam utoljára, amelyet végtelenül szimpatikusnak találtam. Az officinájában két tára található, az egyiknél áll a gyógyszerész, mögötte a gyógyszerekkel, a másiknál pedig az asszisztens, aki a patikában kapható mindenféle egyéb, egészséggel kapcsolatos termék szakértője (aki egyébként a patika nem szakmai értelemben vett vezetője volt). A gyógyszerész nem foglalkozik azzal, hogy egy kisgyermekes anyukának a kék vagy a rózsaszín cumi-tartó láncot ajánlja. Ez nem gyógyszerészi kompetencia, nekünk nem erre kell pazarolni az időnket. Sok esetben sajnos nálunk az történik, hogy amíg a gyógyszerész a fényvédő szereket hasonlítja össze, addig az asszisztens kolléga a cukorbeteg inzulinadagolását magyarázza. Hogyan lehet csökkenteni a sorban állást? El kellene különíteni az asszisztensi és a gyógyszerészi feladatokat. A svédek ezt remekül megoldották, és úgy gondolom, hogy ez nálunk sem lenne lehetetlen.

A svédek az OTC-választékot is okosan állítják össze. A gyógyszertárláncok alaposan megvizsgálják az egyes indikációban elérhető készítményeket, és csak azok kerülnek a polcra, amelyek elfogadható minőséget képviselnek, és ebben a gyógyszerészek nyilván a jól működő szakmai társaságok ajánlásait is figyelembe veszik.

Ez hazánkban nagyon hiányzik, így számos kétes minőségű termék rontja a gyógyszerészek és a patikák szakmai hitelességét. Ez érthető is, mivel egy ember, konkrétan a patikavezető, nyilván nem tudja egyszerre ellátni a napi rutin feladatokat és saját kútfőből tájékozódni minden készítménnyel kapcsolatban. Jó kérdés, hogy miért is vagyunk ennyire magunkra hagyva gyógyszerészként, a gyógyszerész/orvos szakmai szervezetek miért nem tűzik jobban a zászlajukra a minőségi gyógyszerválaszték (és egyéb termék) ügyét.

Persze fontos a szabad piac, de sokkal fontosabb a betegek egészsége és a szakemberek minőségi tudása. Sok esetben az az érzés kerülget, mintha a betegeink a nehezen megkeresett forintjaikat csapnivaló szerekre költenék, míg a jó készítményeket az igényes gyártók lassan meg sem próbálnák a magyar piacra bevezetni.

Konklúzió

Mit is tudunk akkor a fentiek és a korábbi cikk alapján mondani az ideális patikáról? Először is, a paternalista szemléleten a kor talán már túlhaladt, vagyis a betegek sem szeretik, ha magyarázat nélkül azt várjuk tőlük, hogy fogadják el a kezelést, ahogy mi sem szeretjük, ha kész tények elé állítanak bennünket. Konzultálni kell minden szinten.

Szakmailag egy egységes, koherens álláspontot kellene képviselnünk, és baj, ha nem ez történik. Nem csoda, ha nem úgy halad előre a szakma, ahogyan azt szeretnénk.

Érdekes volt látni, hogy egyik országban sem volt jellemző látvány az officinában kígyózó sor. Ennek alapvető az lehet az oka, hogy az az óránként betérő négy-öt beteg is elegendő hasznot tud termelni a patikának a tisztességes megélhetéshez. Tehát nem feltétlenül az a jó irány, ha néhány patika próbál meg tömegeket ellátni; inkább több gyógyszertárra lenne szükség (különösen a kistelepüléseken), amelyek a kisebb betegszám ellenére is képesek életben maradni.

Az informatika jó esetben nem azért van, hogy bennünket még jobban ellenőrizhessenek, hiszen a gyógyszerészek nem köztörvényes bűnözők. Az informatikát arra kellene használni, hogy a beteget magasabb színvonalon tudjuk ellátni, hogy könnyebben juthasson hozzá a gyógyszereihez. Például a páciensnek legyen több hónapra előre felírva a gyógyszere, hogy ne kelljen emiatt ötször elmennie az orvoshoz; a gyógyszerész és az orvos tudjon egymással online kommunikálni – ezek szolgálják igazán a beteg érdekét. Esetleg, hogy a gyógyszerész is fel tudjon írni egy gyógyszert vényre, támogatással, abban az esetben, amikor evidens, hogy az a betegnek jár, és esetleg szüksége van rá.

Az informatika fejlesztése jelenleg nagyon élénk tempóban zajlik, és ez egy remek dolog, de sok esetben főként a régi rendszer digitalizálása történik, és nem valósul meg az új, az ellátás színvonalát javító funkciók bevezetése.

A gyógyszerészi gondozás egyelőre presztízstevékenység, szakmaszeretetből kell végezni a betegekért, és valamikor remélhetőleg a megfelelő anyagi kompenzáció is bevezetésre kerül. Elismerés azoknak, akik jelenleg is, a saját kontójukra biztosítják ezt a betegeknek.

Ugyancsak fontos téma, hogy a beosztott gyógyszerészeket jobban meg kell becsülni, hiszen ők képviselik a szakmát a betegek előtt. Csak akkor fogja a jövő nemzedék valamire való rétege is a gyógyszerészi pályát választani, ha a diplomával a szakmai és anyagi elismerés is együtt jár.

Összességében, számos dolgot elleshetünk a nemzetközi gyakorlatból. Ezek intelligens alkalmazása sok esetben már kevés befektetett munkával is javíthatná a betegek és a saját megelégedettségünket.

Dr. Oláh Gábor
egyetemi tanársegéd,
DE-GYTK
Biofarmácia Tanszék

MOSZ
2019-03-26