„Az egyik legfontosabb feladat a humánerőforrás-helyzet rendezése” Beszélgetés dr. Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkárral

Az EMMI egészségügyi államtitkára szerint a gyógyszerészek kiválóan képzett szakemberek, akiknek hangsúlyosabb szerepet kell kapniuk a betegellátásban. Ugyanakkor korai még olyan pluszkompetenciák megadásáról beszélni, mint a vakcinációban való részvétel vagy a receptfelírási jogosultság. Dr. Horváth Ildikó nem az árrés-korrekcióban látja a forrásbővítés lehetőségét, abból ugyanis éppen azok részesülnének nagyobb mértékben, akik nem szorulnak segítségre.

Gyógyszertár: Mi volt a víziója, amikor elfogadta a felkérést az államtitkári pozícióra? Milyen magyar egészségügyet szeretne?

Dr. Horváth Ildikó: Óriási megtiszteltetés részt venni az egészségügyi ágazat vezetésében. Kihívásnak és nagyon nagy megbecsülésnek vettem, ezért egyből el is fogadtam a felkérést. Ha az egészségüggyel kapcsolatos víziómat kell megfogalmaznom, az egészségesek számára a biztonságérzetüket erősítő, a betegek számára pedig a gyorsan, hatékonyan működő ellátás irányába való továbbmozdítás szándéka dolgozik bennem. Büszke vagyok rá, hogy az egészségügy egyre több támogatást kap: a 2020-as költségvetésben 770 milliárddal többet fordítunk egészégügyre, mint 2010-ben, folytatódik az ápolói béremelés, a kórház- és rendelőfejlesztési programok.

Mióta az orvosi diplomámat megkaptam, az ágazatban dolgozom, és mindig látható volt, hogy melyek azok a lépések, amelyek mentén tovább kell haladni. Ez a fejlődés most ért el egy olyan szakaszába, hogy sokan várják a változást, és együtt is működnének a megvalósításában, úgyhogy azt gondolom, ezeket a lépéseket most meg is lehet lépni.

Gy.: Hol vannak jelenleg az ágazat legforróbb pontjai, amelyekre a leginkább oda kell figyelni, ahol a legtöbb a tennivaló?

H. I.: Az egyik legfontosabb feladat a humánerőforrás-helyzet rendezése. Ez az egészségügy minden területén, az orvosoknál, az ápolóknál, a műszaki szakembereknél és a gyógyszerészetben is égető kérdés. Ahhoz, hogy a közszolgáltatást minden településen megfelelően, magas színvonalon lehessen biztosítani, ott dolgozó kollégák kellenek. A kormány ezért kezeli kiemelten az egészségügyi szakdolgozók béremelését: a 2016-ban indított béremelési programot most júliusban és a következő években is folytatjuk, valamint az egészségügyi pályát választó fiatalokat is támogatjuk különböző ösztöndíjakkal.

Gy.: Mit lehet tenni azért, hogy vidéken is legyen megfelelő számú gyógyszerész a patikákban? Csak pénz kérdése lenne az egész?

H. I.: Egyrészt, a problémával célzottan szükséges foglalkoznunk. Az adott területre illesztetten kell megtalálni a megfelelő modellt. Van, ahol új gyógyszertárat kell építeni, amire a Magyar Falu Programban lehet alkalmat találni. Lehet, hogy a településre gyógyszerészt kell csábítani. A fiókpatikák rendszere is segít ebben, de mozgó gyógyszertárakra is vannak nemzetközileg jól működő gyakorlatok. Látni kell, hogy jellemzően olyan kistelepülésekről van szó, ahol a lakosságszám és a patika forgalma csupán egy nagyon kicsi egység fennmaradását tudja biztosítani. Ugyanilyen fontos, hogy az ott dolgozó embereket megbecsüljük, és gondolkodjunk azon, hogy hogyan lehet őket az adott településen megtartani.

Gy.: Hogyan látja a gyógyszerészi szerepvállalás fejlesztésének lehetőségét a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban?

H. I.: Fontosnak tartom, hogy a gyógyszerészet hangsúlyosabb szerepet kapjon a betegellátásban. Látom azt a potenciált, amit maguk a gyógyszerészek is többször megfogalmaztak, hogy a patikák népegészségügyi találkozópontok, ahol tanácsadás folyik, és ahol pozitívan lehet befolyásolni a beteg-együttműködést. Ami ezzel kapcsolatban megoldandó feladat, hogy ebben a mai kultúrában az emberek sokszor a gyógyszertárba is úgy mennek be, mint egy akármilyen boltba: vásárolni akarnak valamit, megkapják, fizetnek és távoznak. Fontos lenne tudatosítani bennük, hogy ebben az esetben másról van szó, egy egészségügyi találkozás történik. Másrészt azt is fontosnak tartom, hogy a gyógyszerészek és szakasszisztensek ezekben az egészségügyi tevékenységekben is járatosak legyenek, hatékonyan és bizonyítékokra alapozva tudjanak tanácsot adni vagy kérdésekre válaszolni.

A különböző nemzetközi jelentésekből látható, hogy az egészségügyi magánkiadások Magyarországon a teljes költéseken belül viszonylag magasabb hányadot képviselnek. A gyógyszerkiadásokban a reklámozott, vény nélkül kapható szerekre áldozott összeg is benne van. A gyógyszerész örömmel kiadja ezeket, hiszen neki ebből forgalma képződik. Ezen a területen, hogy hogyan lehet a gyógyszereknek ezt a túlhasználatát valamilyen mederbe terelni, biztos, hogy dolgoznunk kell. Segítenünk kell a lakosságnak abban a döntésben, hogy mi az, amire igazán szüksége van, és mi az, amire kevésbé. Például biztos, hogy nincs szüksége ugyanarra a hatóanyagra két vagy három különböző néven. Erről mindenképpen beszélnünk kell, mert a vény nélküli készítmények reklámozása bizonyos esetekben veszélyhelyzeteket teremthet a betegek számára.

Ebben a gyógyszerészeknek is nagy a felelősségük, hiszen kiválóan képzett szakemberek, és úgy látom, hogy méltósággal is viseltetnek a diplomájuk iránt. Igyekeznek magukat továbbképzésekkel fejleszteni, és a lehető legjobban végezni a feladatukat.

Gy.: Hogyan látja az orvos/páciens/gyógyszerész együttműködés felépítésének a realitását? Kísérletek történnek praxisközösségek létrehozására, azonban ezekből rendre kifelejtik a gyógyszerészeket, akik pedig a leggyakrabban találkoznak a betegekkel.

H. I.: Mi úgy látjuk, hogy ezek a kapcsolatok, különösen az alapellátás orvosa és a gyógyszerész között sok esetben nagyon szorosak, jól ápoltak, vagyis megfelelően működnek. A Három Generációval az Egészségért pályázatból a gyógyszerészek sem voltak kizárva, az alapellátóknak megvolt a lehetőségük, hogy velük együtt gondolkodva és dolgozva alakítsák ki a pályázatot. Arra viszont nem tudok Önnek konkrét számot mondani, hogy hány alkalommal történt meg a bevonásuk.

Azt gondolom, ebben a gyógyszerészeknek is megvan a maguk felelőssége, nekik is be kell jelentkezniük a rendszerbe. A praxisközösségi pályázatról ország-világ hallhatott, az önkormányzatok vagy a háziorvosi praxisok szervezték, és nagyon sokféle területi modellje van. Ebben az ott élő gyógyszerészeknek is aktív szerep juthat. Jó lenne, ha az egészségügyön belül is erősödne az a kultúra, hogy együtt akarunk működni másokkal, és nem tőlük várjuk, hogy keressék velünk a kapcsolatot, hanem mi magunk is teszünk azért, hogy ez megvalósuljon.

Gy.: „Hamarosan kiterjesztett hatáskörű okleveles ápolók vehetik át a háziorvosi feladatok egy részét” – hangzott el nemrég az ápolók országos kongresszusán. A patikai szakemberekre is számít-e az államtitkárság az alapellátás humánerőforrás-krízisének kezelésében, a háziorvosi praxisok tehermentesítésében? Ha igen, milyen kiterjesztett kompetenciákat (receptfelírás, vakcináció stb.), pluszfeladatokat tud elképzelni számukra?

H. I.: Erről is zajlik párbeszéd, de ezeket a lépéseket elő kell készíteni. Nem tudom, hogy ha ma megkérdeznék a gyógyszerészeket, hogy kik szeretnének részt venni az influenzaoltásban, hányan tennék fel a kezüket. Tudják-e, hogyan kell csinálni, és rászánnák-e az idejüket. Egyébként triviális gondolat, hogy a patika is lehessen oltópont, úgyhogy ez egy reális lehetőség.

Hogy a krónikus betegségek esetében a recepteket mennyi időnként és kik állíthatják ki, ez a beszélgetés Magyarországon még nem tart ott, hogy a gyógyszerészek számára receptfelírási jogosítványt terveznénk. De ezt sem kell kizárnunk, mert más országokban, bizonyos betegségek és hatóanyag-csoportok esetén ez már bevett gyakorlat.

Gy.: Hogyan látja a szakmai szerepek hatékony megvalósításához szükséges források bővítésének lehetőségét?

H. I.: A kérdéséből úgy érzékelem, hogy az a forrásbővülés, ami jelenleg zajlik, nem elégséges a gyógyszerészet számára. Ezzel együtt örülnék, ha rögzítenénk, hogy a költségvetés 2012-től éves szinten 700 millió forinttal támogatta a kisforgalmú patikákat. Ez 330 települést érint. Ez az összeg 2018-tól jelentős mértékben, 1,05 milliárd forintra emelkedett. Ugyancsak nagyon fontosnak tartjuk a 2012-től bevezetett generikus ösztönzőt, ami akkor 3,6 milliárd forinttal indult, 2018-tól viszont már 4,1 milliárd forint. És van még egy további támogatási forma, a gyógyszertári szolgáltatási díj, erre 2013 óta évi 4,5 milliárd forintot költ a rendszer.

Mindezek kapcsán két fontos szempontunk van. Az egyik, hogy a betegterhek ne nőjenek. A másik, hogy a támogatásokat mindenekelőtt azok a gyógyszertárak kapják, amelyek a leginkább rászorulnak: a kistelepülési patikák, amelyek esetében a közszolgáltatás biztosításának az érdeke egybeesik a gyógyszertár fenntartásának az érdekével. Leginkább ott kell forrásbővítést végezni, ahol ezeket a helyzeteket kell megoldanunk.

Gy.: Úgy tudom, a Magyar Gyógyszerészi Kamara idén áprilisban nyújtott be Önöknek egy javaslatot a patikai árrés-rendszer korrekciójával kapcsolatban, ami többletforrásokat igényelne a költségvetésből, viszont a kispatikák támogatását, illetve a garantált bérminimum-emelést szolgálná. Mi lett a sorsa ennek az előterjesztésnek?

H. I.: Mint említettem, olyan paraméterek mentén vagyunk hajlandók erről tárgyalni, hogy a betegterhek emelkedése elkerülhető, a központi kassza stabilitása pedig biztosítva legyen. Azt gondoljuk, hogy más eszköz célravezetőbb, mint a vényköteles gyógyszerek árrésének a bővítése. Becsléseink szerint körülbelül 65 milliárd forintos forgalom zajlik le a nem vényköteles készítmények piacán, tehát meglehetősen nagy mozgástere van a gyógyszertáraknak abban, hogy hogyan biztosítják a jövedelmezőségüket. Látunk nagy gyógyszertárláncokat, amelyeknek bőven van jövedelmük, nem kell különösebb extra segítség a fennmaradásukhoz vagy a jó működésükhöz. A nagy forgalmukból adódóan az árrés bővítéséből ők még nagyobb arányban részesednének. Mi azoknak a patikáknak szeretnénk segíteni, akiknek tényleg szükségük van erre.

Gy.: Hosszú évek óta húzódik a patikai ügyeleti rendszer racionalizálásának ügye. Jelenleg napirenden van ez a téma Önöknél? Várható a közeljövőben elmozdulás ez ügyben?

H. I.: Zajlik a párbeszéd, és meggyőződésem, hogy ezt viszonylag gyorsan le kell bonyolítanunk, hogy nyugalom legyen, és ebben a mederben lehessen tovább dolgozni. A rendszer kialakításában egészen biztos, hogy alkalmazkodnunk kell ahhoz az elváráshoz, hogy az ügyeletes orvos által ellátott beteg számára is legyen hozzáférhető a gyógyszer.

Gy.: Vagyis a gyógyszertári ügyeletet a háziorvosi ügyelettel kell harmonizálni, hogy a kettő egymással párhuzamosan, hatékonyan tudjon működni.

H. I.: Igen. Olyan javaslat is felmerült, hogy akár a háziorvos is tarthatna a szokásosnál nagyobb kézi patikát, akár valamiféle elszámolásban a vele együttműködő gyógyszertárral.

Gy.: Elképzelhető, hogy akár egy éven belül megszülessen a megoldás?

H. I.: Én ezt szeretném elérni.

Gy.: Végezetül, mikorra várható az OGYÉI ellenőrzési főigazgató-helyettese, és ezzel összefüggésben az állandó országos tiszti főgyógyszerész kinevezése, és tudható-e már a személyük?

H. I.: Az OGYÉI ellenőrzési főigazgató-helyettesének kinevezése folyamatban van. Az állandó országos tiszti főgyógyszerész pozíciójára pedig június 30. volt a pályázatok benyújtási határideje, így azok elbírálása is most zajlik.

Tóth Tamás


Dr. Horváth Ildikó

1988-ban szerzett általános orvosi diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Az orvostudomány kandidátusa (1998-), az MTA doktora (2002-). Pulmonológiából 2000-ben, közigazgatásból 2012-ben tett szakvizsgát. A Semmelweis Egyetem 2006-ban egyetemi magántanárrá, 2011-ben egyetemi tanárrá nevezte ki. 2010-2014 között az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségpolitikai Főosztályának vezetője. 2014-től az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet stratégiai igazgatója, majd szervezési-módszertani osztályvezető főorvosa, a XIV. Tüdőbelosztály osztályvezető főorvosa, végül orvosigazgató, a főigazgató általános helyettese. 2017 óta a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetének megbízott igazgatója. Tagja az Európai Bizottság Scientific Panel for Health tanácsadó testületének. A Magyar Tüdőgyógyász Társaság Korányi-gyűrű díja és a Battyány-Strattmann díj birtokosa.


Forrása: MOSZ Info
2019-07-16