Előremutató lépések
Gyógyszerészet a nagyvilágban – 1. rész

Vajon a világ más országaiban milyen presztízse van a gyógyszerészi hivatásnak? Léteznek-e olyan hasznos gyakorlatok, tapasztalatok, amelyek átvételével a szakma itthon is magasabb szintre emelhető? Kétrészes cikkünkben ez utóbbiakra mutatunk néhány példát.

A gyógyszerészi gondozás szerepe a magas vérnyomás kezelésében1

A kardiovaszkuláris eredetű elhalálozások jelentős része kapcsolatban áll a magas vérnyomással. 2012-ben például a világon bekövetkezett 17,5 millió szív- és érrendszeri okból történt haláleset majdnem 50 százaléka volt összefüggésbe hozható az artériás hipertóniával. Brazíliában a magas vérnyomás a lakosság egyharmadát érinti, az időskorú népességnek pedig több mint a felét. A megfelelő magasvérnyomás-kezelés jelentős szerepet játszhatna a szívinfarktusok, a szívelégtelenségek és a stroke-ok megelőzésében. Brazíliában azonban a magas vérnyomásban szenvedő páciensek mindössze 30 százalékának van megfelelő szinten tartva a vérnyomása, ami arra utal, hogy a brazil egészségügy eljárásai nem elég hatékonyak ezen a téren.

Azt már számos vizsgálat igazolta, hogy a gyógyszerészi gondozás fontos szerepet játszhat a magas vérnyomás kezelésében és a szívbetegségek kockázatainak csökkentésében. Brazíliában ezért a gyógyszerészek már aktívan részt vesznek a magas vérnyomással élő páciensek ellátásában, azonban a 2000-es évek első évtizedében a gyógyszerészi gondozásnak még nem voltak ilyen szempontból kidolgozott irányelvei. Az alábbi tanulmányban bemutatott kutatás azzal szerette volna támogatni az ez irányú fejlődést, hogy felméri, mennyire maradandóak a gyógyszerészi gondozás eredményei a gondozást követő három évben. Az ilyen témájú, ismert kutatások ugyanis maximum kétéves időtartamot vizsgáltak, ami a szakirodalomban már feltárt okokból nem elégséges az eredmények maradandóságának vizsgálatához. 

Az itt ismertetett tanulmányban bemutatott brazíliai felmérésben végrehajtott gyógyszerészi gondozás 2009-ben kezdődött, és egy évig tartott. A 2009 előtti időszakra nézve is gyűjtöttek adatokat a páciensekről (2006-ig visszamenőleg), rögzítették a gyógyszerészi gondozás egy éve alatt nyert információkat, illetve a rákövetkező három évben is figyelemmel kísérték a betegeket: ezek az adatok adták a kutatás alapját. 104 magas vérnyomásos beteg vett részt a felmérésben a brazil alapfokú egészségügyi ellátáson belül, és mindannyiukkal egy gyógyszerész foglalkozott. A résztvevők legalább egy éve kaptak már gyógyszeres kezelést magas vérnyomás ellen. 

„A férfiak gyakrabban fordultak gyógyszerészhez olyan kisebb egészségügyi panaszokkal, amelyekkel nem mentek el orvoshoz.”

A gyógyszerészi gondozás egy éve alatt 12-szer találkozott a beteg és a gyógyszerész. Az első alkalom a páciens orvosi történetének, demográfiai adatainak, szocioökonómiai viszonyainak és életmódjának felmérésére szolgált, illetve a kardiovaszkuláris kockázati profilját állították fel. (A páciensek – például a testsúly vagy az életkor szempontjából – olyan tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyek széles körben jellemzők a magas vérnyomásos betegekre. Így a felmérés eredményei tágabb körre is kiterjeszthetők.)

A többi, havonkénti vizsgálaton vérnyomásmérés, illetve a kardiovaszkuláris kockázatra vonatkozó más mérések történtek: a triglicerid-, az összkoleszterin-, a HDL- és LDL-koleszterinszint megállapítása történt, illetve olyan adatokat rögzítettek, mint a testsúly és derékkörfogat. A gyógyszerész a pácienssel együtt elemezte ki a teszteredményeket és a gyógyszerelést, megállapították az esetleges mellékhatásokat, és ha szükséges volt, változtattak a gyógyszeres kezelésen. A gyógyszerész emellett egészségügyi felvilágosító munkát végzett, a helyes életmódra és a terápia betartására vonatkozó beszélgetéseket folytatott a pácienssel.

A kutatók az így kapott adatokon túl a Framingham kockázati skála alapján a szívkockázatot is kiszámolták, és a szükséges gyógyszerészi tevékenységeket, beavatkozásokat is osztályozták. A felmérés kiértékeléséhez a vizsgált időszakot három szakaszra osztották: gyógyszerészi gondozás előtti és utáni szakaszra, illetve a gondozás egy évére. Ezeket a szakaszokat a különböző kiértékelési aspektusok alapján hasonlították össze.

Röviden összefoglalva az eredményeket: a gyógyszerészi kezelés hosszú távon is hatékonynak bizonyult a vérnyomás és az összkoleszterinszint kontroll alatt tartásában. A gyógyszerészi kezelés előtti időszakban például a páciensek 54,4 százalékának volt kielégítő a szisztolés vérnyomása, a kezelés utáni időszakban viszont a 93 százalékuknak. Az összkoleszterinszintnél is 27,3 százalékról 60,6 százalékra ugrott a kielégítő eredmény aránya. Éves arányban nőtt a páciensek egészségügyi konzultációinak száma, ezzel szemben csökkent a vészhelyzeti beavatkozások gyakorisága. A Framingham-kockázat a gyógyszerészi gondozás utáni időszakban 14,3 százalékról 10,9 százalékra csökkent.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az eredmények a gyógyszerészi gondozást követő időszak végső eredményei, tehát némi visszaesés után voltak még mindig ilyen magasak. (A gyógyszerészi gondozás évének végén a páciensek 98,2 százalékának volt kielégítő a vérnyomása, ez csökkent le a rákövetkező egy évben 93 százalékra.) Volt azonban olyan érték is, amely a gondozás befejezése után még tovább javult, az összkoleszterin szintje.

A szerzők arra is felhívták a figyelmet, hogy ezek az eredmények kedvezőbbek, mint amit más felmérések a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását vizsgálva megállapítottak. Az enalapril esetében például 88 százalék volt ugyanez az érték. Azaz a komplex gyógyszerészi gondozás hatása maradandóbbnak bizonyult, mint csupán a gyógyszereké. Ez nem csoda, hiszen a gyógyszerész a gondozás során egyszerre foglalkozik a páciens biológiai, pszichológiai és szociális lényével, és felvilágosító munkát is végez, a gyógyszerhatásokon túl a terápia betartására és az életminőségre is koncentrál. (A terápia betartása a felmérés ideje alatt 54 százalékról 100 százalékra, a páciensek életminősége pedig 27,6 százalékkal javult.)

Összességében elmondható, hogy a gyógyszerészi gondozás hatékony eszköze a magas vérnyomás kezelésének és a szívkockázatok csökkentésének, és hatásai hosszú távon is megmaradnak.

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?2

A vidéken élők számos szempontból speciális helyzetben vannak. Általában nehezebben férnek hozzá az egészségügyi ellátás egyes formáihoz, és szakemberhiány is jellemző a vidéki egészségügyi intézményekre. A vidéki lakosság általában alacsonyabb egészségügyi műveltséggel rendelkezik, mint a városokban élők, és magasabb az idős korosztályhoz tartozók száma, akik jellemzően több krónikus betegségükre is kapnak kezelést, azaz szükség lenne a gyógyszerelésük összehangolására és optimalizálására. Mindezek együtt megnövelik a közforgalmú gyógyszertárak szerepét, hiszen azok olyan komplex egészségügyi szolgáltatásokat nyújthatnak, amelyek részben kompenzálhatják ezeket a hiányosságokat.

Mindez nem ismeretlen kihívás a gyógyszerészek számára, hiszen a szakma modern koncepciója szerint a régen megszokottnál több klinikai jellegű és tanácsadó tevékenység tartozik a gyógyszerész feladatai és lehetőségei közé. Kérdéses azonban, hogy a betegek mennyire vannak tudatában ennek, és mennyire veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat.

Jelen tanulmány szerzői 2015-ben egy angliai vidéki település gyógyszertárában (Eye, Suffolk, Egyesült Királyság) végeztek felmérést. Az önkéntes résztvevők kérdőívet töltöttek ki, amely demográfiai adataikon és egészségi állapotukon kívül a gyógyszertár-látogatási szokásaikat is tisztázta, majd a lehetőségeket felsorolva rákérdezett, hogy az adott páciens milyen gyógyszerészi szolgáltatásokról hallott már, illetve melyeket vette igénybe. Összesen 103 személy adott le teljesen kitöltött kérdőívet. A kétharmaduk nő volt. Az életkori megoszlás egyenletesnek volt mondható, legnagyobb számban a 20 és 30 közötti, illetve a 60 fölötti korosztály képviseltette magát.

A kérdőívek eredményei a gyógyszerészi szakmáról alkotott hagyományos képet tükrözték vissza. A páciensek a gyógyszerész feladatául legnagyobb számban a gyógyszerek kiadását, majd az ismételt kiadását jelölték meg. A válaszadóknak majdnem a fele gondolta úgy, hogy a gyógyszerészeknek információkat is kell nyújtaniuk a gyógyszerekről. Valamivel több, mint a negyedük tudott arról, hogy a patikákban leadhatók a lejárt vagy fel nem használt gyógyszerek. 23 százalékuk olyan kisebb egészségügyi gondokkal is felkereste a gyógyszertárat, amelyekkel nem akart vagy nem tudott orvoshoz fordulni (például emésztési problémák, allergia). A pácienseknek csupán a nyolcada tudott arról, hogy az összes gyógyszeres kezelésének az áttekintő ellenőrzésére is megkérheti a gyógyszerészét. Összesen hatan jelölték meg általuk ismert tényként, hogy a patikában a vérnyomásuk ellenőrzésére is van lehetőség. 

„A komplex gyógyszerészi gondozás hatása maradandóbbnak bizonyult, mint csupán a gyógyszereké.”

Minden további szolgáltatás szinte meglepetésként érte a megkérdezetteket: csak nagyon kevesen hallottak például arról, hogy a gyógyszertárban védőoltásokat is beadathatnak maguknak, asztmakontrollt végeztethetnek, vagy éppen a dohányzásról való leszokáshoz is kaphatnak segítséget. Az összetettebb szolgáltatásokról pedig egyáltalán nem volt információjuk: például arról, hogy a gyógyszerészek a diabétesz kezeléséhez is hathatós segítséget nyújthatnak, vagy, hogy egzotikus utazásaik előtt a gyógyszerésszel együtt meghatározhatják a szükséges védőoltásokat, majd meg is kaphatják azokat.

A demográfiai és egészségügyi paramétereket vizsgálva érdekes összefüggésekre derült fény. A krónikus betegséggel élők jobban ragaszkodtak ugyanahhoz a patikához. A férfiak gyakrabban fordultak gyógyszerészhez olyan kisebb egészségügyi panaszokkal, amelyekkel nem mentek el orvoshoz, és a hagyományoson túlmutató gyógyszerészi szolgáltatásokat is inkább ők vették igénybe. (A nemek közötti eltérés okára nem derült fény.) A legfiatalabb (25 év alatti) korosztály számára nem volt ismeretlen a gyógyszerészi gondozás fogalma, azonban a fogalom ismerete nem jelentette azt, hogy igénybe is vették azt. A többi demográfiai paraméter, például a végzettség, a foglalkozás és a családi állapot nem volt összefüggésbe hozható a kapott eredményekkel.

Mivel korábban számos tanulmány kimutatta már, hogy az egészségügyi ellátás szempontjából hiányosságokkal jellemezhető területeken kifejezetten pozitív hatással jár a gyógyszerészi gondozás (főleg a terápia betartásának javulásában), a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy ezt a potenciált ki kell használni. Többek között úgy, hogy a már meglévő lehetőségekről fel kell világosítani a lakosságot, azaz promotálni kell mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket egy patika nyújtani tud.

A tanulmány arra is rámutat, hogy az angliai vidéki gyógyszerészek tanulmányi háttere összességében egy kissé elmarad a városban dolgozó kollégáiké mögött, és a gyógyszerészi gondozással kapcsolatban is kevesebb oktatásban részesülnek, és kevesebb segédanyaghoz jutnak hozzá. Azaz a vidéki gyógyszerészek intézményi háttere is megerősítésre szorul, beleértve a más egészségügyi dolgozókkal való együttműködés serkentését is. Mindehhez pedig a téma fókuszált kutatására is szükség lenne, mivel a szerzők szerint igen kevés tanulmány foglalkozik kifejezetten a vidéki gyógyszerészekkel és pácienseikkel.

eLitMed.hu összeállítás

(folytatjuk)

1 Eredeti közlemény: de Souza Cazarim, Maurílio, Osvaldo de Freitas, Thais Rodrigues Penaforte, Angela Achcar, and Leonardo Régis Leira Pereira. "Impact Assessment of Pharmaceutical Care in the Management of Hypertension and Coronary Risk Factors after Discharge." PLoS One 11, no. 6 (2016): e0155204.

2 Eredeti közlemény: Merks, P., ¦wieczkowski, D., & Jaguszewski, M. J. (2016). Patients’ perception of pharmaceutical services available in a community pharmacy among patients living in a rural area of the United Kingdom . Pharmacy Practice, 14(3), 774. http://doi.org/10.18549/PharmPract.2016.03.774

Forrása: MOSZ Info
2017-09-13