Népjóléti Minisztérium
Szendrényi Lajos Főosztályvezető-helyettes úrnak

Tisztelt Kolléga Úr!

A gyógyszer-kereskedelem degresszív haszonkulcsa bevezetésével kapcsolatos tervezetet köszönettel megkaptam. A tárggyal összefüggő észrevételeimet a következőkben foglalom össze.

A megfogalmazott célok nem feltétlenül relevánsak a gyógyszer-forgalmazási rendszerrel, amennyiben a gyógyszerforgalmazó kis- és nagykereskedelem bármilyen érdekeltség mellett sem befolyásolja alapvetően a keresletet.

Az alacsony árfekvésű gyógyszereknek nem a forgalmazásában, hanem a rendelésében kell megteremteni az érdekeltséget. Ennek érdekében viszont ott indokolt biztosítani az ehhez szükséges szakmai és gazdasági információkat, választékismeretet.

A végleges felhasználó (a beteg) szempontjából nem a fogyasztói ár, hanem a térítési díj nagysága a meghatározó.

A termelői ártól a degresszív árrés és a támogatási kulcsok mértékétől függő „kétszeres eltérítés” gazdaságtalan fogyasztói döntésekhez vezethet, akár a megfogalmazott célokkal ellentétes irányban is.

A változatlan termelői árak és összetétel feltételezése megalapozatlannak tűnik. Az importliberalizációval és a gyárak ellátási kötelezettségének megszűnésével a szortiment jelentősen a drágább és egyben magasabb terápiás értékű készítmények arányának növekedése felé mozdul el, amivel összefüggésben a jelenleg vitatott hatékonyságú „dömpinggyógyszerek” gyártása meg is szűnhet.

Az ár és a terápiás hatékonyság erősen korrelál, így a gyógyítás szempontjából sem várható el az olcsóbb termékek iránti igények fokozása.

A generikus készítmények rövidtávú gazdasági preferálása „padlóra viszi” a hazai gyógyszerkutatást, és hosszú időtávra kilátástalanná teszi a hazai originális termékek kifejlesztését, esetleg sikeres világpiaci bevezetését.

Az árrés-tömeg csökkentése, de még változatlanul hagyása mellett is a kiskereskedelmi árrés csökkentése a nagykereskedelmi árrés növelése érdekében – az adórendszer változásával, a várható költségnövekedéssel és az inflációval súlyosbítva – a gyógyszer-kiskereskedelem ellehetetlenüléséhez vezet. A hatékonyan és biztonságosan működő kiskereskedelem költségeire fedezetet nyújtó árrés-volumen csökkentésének célkitűzése implicite azt fogalmazza meg, hogy a nem kellő hatékonyságú „kereskedelmi szervezetek”, patikák menjenek tönkre. Ez a privatizációnak ellentmondó cél (az 1500 állami gyógyszertárból – önelszámoló rendszerben gazdálkodva – ma is csak mintegy 5-600 lenne gazdaságos).

Véleményem szerint alapvető kérdés, hogy a gyógyszerforgalmazás az egészségügyi alapellátás körébe tartozó tevékenység, ezzel összefüggésben a nem profitot hozó patikák fenntartása is szükséges. Ha ezt a kérdést nem kezeljük súlyozottan alapelvként, akkor a piac – törvénykezési hiátusokkal tarkított – farkastörvénye általi szelekciónak tesszük ki a gyógyszerészetet.

Az OTF a beteg által megvásárolt, nem pedig a kereskedelem által a saját kockázatára készletezett és az állandó koncepcióváltások miatt szortiment szempontjából gyakorlatilag nem manipulálható gyógyszereket finanszírozza. (Figyelemre méltó ebben a kérdésben a jelenleg magas áru gyógyszerek árrésének csökkenéséből és a kisebb árrésből származó elmaradt haszon /opportunity cost/, mint nem várt, gazdasági eredményt csökkentő hatósági kényszerítő eszköz).

Amennyiben a degresszív árrést az egyszintű, többcsatornás nagykereskedelem tényleges bevezetése nélkül és az ártámogatások utólagos visszaszámolásával, azaz a tb-büdzsé peremfeltételéből kiinduló, a támogatás összegét elosztó számszerűsítéssel vezetik be, teljesen egyértelmű a gyógyszer-kiskereskedelem ellehetetlenülése. Ugyanebből fakadóan igen valószínű a tb-költségvetés exponenciális növekedése és felborulása is, még idén, jó esetben csak a következő évben.

Hangsúlyozni kívánom, hogy ismereteim szerint nem készült semmiféle elemzés a gyógyszerkereslet és -kínálat árrugalmasságának vizsgálatára, annak trendjére, aminek hiányában az árváltozás hatásainak még a jóslatára sem lehet vállalkozni. (A hivatkozott hatásvizsgálat tárgya nem az árrugalmasság, hanem a realizálható árréstömeg-megtakarítás és a jövedelmezőség.)

Összefoglalva, az általános kereskedelemben előforduló degresszív árrés csak egy átfogó, a gyógyszerforgalmazást komplexen áttekintő és a gazdasági események változásával összefüggésben folyamatos korrekcióval támogatott koncepcióként fogadható el.

A kiskereskedelem rovására történő esetleges árréstömeg eloszlás-változtatás indokolatlan.

A két változat között hatásában lényegi különbség nincs. Az árrés-tömeg bázishoz viszonyított csökkentését előirányozó alternatíva, az abból következő gazdasági és várható egyéb tendenciák együttes következménye katasztrofális.

A társadalombiztosítás gyógyszerkiadásainak növekedése hosszabb távon önmagában a degresszív árrés hatására nem mérséklődik.

Véleménykéréseddel összefüggésben tanúsított kitüntető figyelmedet köszönöm!

Tisztelettel:

Dr. Mikola Bálint
MOSZ elnök

Kecskemét, 1992. március 12-én

Forrása: MOSZ Info
2017-10-28