Magyarországon minden négyezredik orvos-beteg találkozóra esik egy hivatalos betegpanasz – derült ki a WHO Betegbiztonsági Világnapja alkalmából rendezett konferencián. Leginkább az ellátáshoz való joguk sérül a pácienseknek.
- Idén már 12 ezer alkalommal keresték meg a betegjogi képviselőket országszerte, az esetek több mint fele a szakrendeléseket érintette, azon belül leginkább azok elérhetetlenségét kifogásolták – mondta Novák Krisztina, az Integrált Jogvédelmi Szolgálat főigazgatója a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság által szervezett rendezvényen. - A bejelentések között az egy-két hónapos várakozási időtől, a „tessék minket felhívni időpontért jövő márciusban” is előfordul. (A járóbeteg-ellátók egy héttel korábbi konferenciáján az érintettek a szakorvos-, és szakdolgozó hiánnyal, valamint a finanszírozott esetek szűkre szabott kvótájával magyarázták a teljesítményük mintegy tíz százalékos visszaesését.)
Az egészségügyi ellátáshoz, az emberi méltósághoz való jogok sérelme után a tájékoztatásra érkezik a legtöbb megkeresés az állami jogvédőszolgálathoz.
A főigazgató szerint az intézmények gyakran a szóbeli tájékoztatást általános formanyomtatványokkal, papírfecnikkel helyettesítik, miközben ennek személyesnek és egyénre szólónak kellene lennie. A tájékoztatáshoz való jog sérüléséről szóló beszámolók között előfordul olyan is – mondta Novák Krisztina -, hogy terápia átbeszélésekor nem esik szó a mellékhatásról.
Így például arról sem, hogy a nem várt hatás következménye lehet szövet elhalás is, ami miatt végtag amputációra lehet szükség.
Van aki arra panaszkodik, hogy nem tehetett fel kérdéseket az orvosának.
A főigazgató beszélt arról is, hogy nagyon sok az egészségügyi adatkezelést érintő megkeresés. Sokszor vita tárgya, hogy kié az egészségügyi adat? Novák Krisztina szerint a dokumentáció az ellátó intézményé, ám az abban lévő adatok a betegéi. Gyakran nem nyomtatják ki a beteg kérésére a leleteket, vagy az egyéb orvosi dokumentumokat, azzal, hogy majd a háziorvos kinyomtatja, aki viszont ezt a szakrendelésre hárítja. A betegjogi hivatal főigazgatója megjegyezte: gyakran idős, az elektronikus térben, illetve a digitális világban nehezen mozgó páciensekről van szó. A tájékoztatási sérelmek között még mindig sok esetben előfordul, hogy a kezelőorvos a váróban mindenki előtt mondja el a betegnek, hogy az ön lelete rossz indulatú daganatra utal, tessék felkeresni egy onkológust…
Sőt az is elfordult, hogy a főorvos arra kérte a betegét, kísérje el őt és a mellette haladó rezidenseket a folyóson és útközben mindenki előtt „tájékoztatta”.
Sok az olyan visszajelzés is, amikor a hozzátartozók nem kapnak információt kórházban fekvő, esetleg válságos állapotban kezelt rokonaikról. Napközben nem veszik fel a telefont, s amikor végre elérhetővé válnak, akkor pedig már nincs benn a kezelőorvos. A beteg állapotáról felvilágosítást viszont csak ő adhat. Ezt a helyzetet tovább nehezíti, ha a hozzátartozók a kórháztól távolabbi településen élnek. Az is gyakori panasz erről a területről, hogy időnként elfelejt az intézmény szólni, ha a például egy cselekvőképtelen beteget másik intézménybe helyeznek, vagy a nagyon súlyos állapotromlás esetén sem hívják fel a hozzátartozót.
Novák Krisztina szerint ezekre a helyzetekre mindenképpen ki kell találni valamit, és szervezete már gyűjtött is néhány jó gyakorlatot. Például vannak olyan intézmények, ahol a kezelőorvost egy bizonyos órában föl lehet hívni, mert akkor csak a hozzátartozók tájékoztatására szánja az időt. Másutt a hozzátartozók kapnak egy kódot, amelyre hivatkozva e-mailben megkapják a tájékoztatást.