Hogyan látja a gyógyszerészek jelenlegi helyzetét?
A szakma erős lejtmenetben van, aminek története röviden a következő: A gyógyszerészi hivatást fejlesztő programunk első fejezete a rendszerváltást követő évtizedre esett, amikor lehetőség nyílt a jogelőd nélküli gyógyszertár-létesítésre, és a gyógyszer-kiskereskedelem a privatizációval magánkézbe került. Széles horizont nyílt előttük, hiszen az egészségügyi ellátórendszerben a gyógyszerellátás volt az első, vállalkozás formában működtethető szektor. Akkoriban sem a praxisban dolgozóknak, sem a döntéshozóknak, sem az egészségpolitikának nem voltak „magánegészségügyi” tapasztalatai, mindent közösen alakítottunk ki. Néhány év alatt, rekordsebességgel, hihetetlen munkatempóban alapoztuk meg a jövőt. Hivatásunk egy bő évtizedig szárnyalt, fejlesztettük a gyógyszerellátást, komoly eredményeket értünk el. Mind az ellátó rendszer, mind a társadalom részéről egyértelmű volt a megbecsülés. Az ezredforduló után piaci mechanizmusok kezdtek el működni az egészség-gazdaságban, a gyógyszerellátást is elérte a liberalizáció. A harmadik időszak az üzleti dominanciáról szólt, ami a gyógyszerészi hivatást szintén háttérbe szorította. Betegközpontúból termékközpontúvá kezd válni a gyógyszerellátás. Pedig ha azt szeretnénk, hogy a betegellátás alapszinten lezárható legyen, ne zúduljon indokolatlanul nagy tömeg a szakellátásra és a fekvőbeteg-ellátásra, akkor a gyógyszerészetet erősíteni, a háziorvosi szolgálattal harmonizálni kellene. Feltehetően ennek hiánya okozza a társadalmi megbecsülés és a gyógyszerészképzésre jelentkezők számának csökkenését.
Mi okozza ma a legnagyobb gondot a patikáknak?
Súlyos probléma, hogy miközben a gyógyszertár-működtetés egyetlen gazdasági forrása a kereskedelmi tevékenységből származó árrés, amit a vényköteles készítményeknél közel húsz éve érdemben nem emeltek a döntéshozók. Márpedig ha ez nem nyújt fedezetet a kiegyensúlyozott működésre, akkor gazdasági gondok jelentkeznek, ami veszélyezteti a hozzáférés esélyét, közvetve a gyógyszerbiztonságot, és akadályozza a szakmai szolgáltatások elengedhetetlen és megkívánt fejlesztését.
A helyzetet az is nehezíti, hogy a munkaerő nagyon megdrágult, költségesek azok a technikai, gazdasági kötelezettségek is, amelyeket a jogszabályok előírtak. Gondolok itt az online kasszára, az EESZT bevezetésére, a HUMVO és a GDPR miatti teendőkre. Ezek alkalmazását a jogalkotó úgy írta elő, hogy forrásokat nem adott hozzájuk. Nincs érdemi bevételünk a kötelező gyógyszertári ügyeletekből, pedig 25 éve küzdünk érte. Gond az is, hogy egyes patikai készítménykörök – például egyes gyógyászati segédeszközök, a higiéniai és az inkontinenciatermékek, az étrend-kiegészítők, vitaminok, a csecsemőtápszerek, a dermo-kozmetikumok – kikerültek a drogériákba és egyéb üzletekbe, ma már ott is kaphatók. Pedig ezek magasabb forgalmazási eredménye olyan fedezetet hozna nekünk, amelyek visszapótolhatnák azt, amit a gyógyszerek alacsony árrése miatt vesztünk. Mindemellett alkalmazásuknak szakember kezében lenne a helye.
A hálózatos működés javíthatja a helyzetet?
Vannak olyan vélemények, amelyek elítélik a hálózatban működő gyógyszertárakat, és vannak, amelyek helyet adnak nekik. Szerintem a legfontosabb kérdés az egyensúly. A franchise és a hálózati működtetés alapgondolata az, hogy a közösségben ellátott tevékenység időt, ezáltal erőforrást takarítson meg, és az ne menjen a szakmai tevékenység rovására. Nem véletlen, hogy Európában az utóbbi 10-20 évben jelentős térhódítása van a hálózatban működő gyógyszertáraknak. A közös megoldások mindenképpen gazdaságosabbá teszik a gyógyszertár-működtetést, hiszen ilyenkor a termékbeszerzés, a könyvelés, az elszámolás, a humánerőforrás-utánpótlás toborzása és egyes kifejezetten gazdasági, ügyviteli területek kézbentartása is egyszerűbb. A korrekt működés záloga a harmónia. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy hivatás és stabil szakmai működés csak kiegyensúlyozott és kiszámítható gazdasági környezetben lehetséges. Ha ez nincs meg óhatatlanul felértékelődik a forrásteremtés igénye, a gazdasági szerepkör. Ez a mi nagy csapdánk, amikor a kereskedelmi tevékenységünk eredménye határozza meg a szakmai működés és a szolgáltatásfejlesztés lehetőségét. Miután a gyógyszertámogatás meghatározása költségvetési kategória, az árrés rögzített, a mozgásterünk igen szűk. Nem vitás azonban a szakmai irányítás prioritása.
Mik azok a szakmai feladatok, amelyekre egy gyógyszerésznek ideje maradhat, ha a patika működtetésével kapcsolatos kérdések kevésbé terhelik?
Mi több mint ötször annyi pácienst fogadunk, és velük kétszer annyi időt töltünk, mint a háziorvosok, így sokat tehetünk az egészségükért. A magas számú kontaktus lehetőséget ad az egészség megőrzését, fenntartását és a helyes gyógyszeralkalmazást segíteni, felügyelni. Ehhez minden tudásunk megvan, követni tudjuk a betegek gyógyszerelését, adherens magatartását, partnerei lehetünk az orvosoknak. Egy nemrég megjelent statisztika szerint évente 340 tonna gyógyszerhulladékot kell megsemmisíteni, ami a vényre rendelt gyógyszerkincsnek körülbelül a fele. Ez az a mennyiség, amit a beteg nem szed be, hanem kidob. Ez a lehetséges egészségnyereség elmaradása mellett igen jelentős gazdasági veszteség is. Ha ezt figyelemmel kísérjük és rákérdezünk az okára, akkor azzal segíthetünk a betegeknek, és szükség esetén összekapcsolhatjuk az orvossal. Minderre az EESZT lehetőséget ad. Nem utolsósorban a beteg bizonyosan visszatér hozzánk. Európa már attól is hangos, hogy a gyógyszerészek be tudnak kapcsolódni szűrővizsgálatok elvégzésébe, a megelőzési programokba. Erre nálunk is nyílhatna mód, hiszen számos olyan non-invazív vizsgálat van, amelyet a patikában is el lehet végezni, ki lehet vele mutatni betegségekre való hajlamot, figyelemmel lehet kísérni a betegségek alakulását. Ilyen például az utóbbi néhány évben megduplázódott cukorbetegség. Ez a folyamat korábban el is indult, de sajnos különböző, itt nem kifejthető okok folytán lefékeződött.
Mit gondol a gyógyszerek házhoz szállításról? Az könnyíti a munkát, vagy rontja a szakmaiságot?
A koronavírus-járvány idején működő gyakorlat átmeneti megoldásként rendben volt, hiszen akkor nagy szükség volt rá. De amúgy nem jó, ha az online megrendelt gyógyszereket futár szállítja ki, ebben a kérdésben teljes mértékben egységes a szakma. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az online rendelés és kiszállítás ördögtől való dolog. Vannak például olyan online patikák, amelyeknél minden kérdést szakember felügyel, de ez nem azt jelenti, hogy ő maga viszi el a gyógyszert a beteg házához, hanem azt, hogy a beteggel kapcsolatban van. Erre nagyon jó európai megoldások vannak. Ezekhez megfelelő szakmai hátteret dolgoztak ki, így biztonságosak és működőképesek. Tudomásul kell vennünk, hogy az idő halad, az igények változnak, előtérbe kerültek az egyedi gyógyszeres terápiák. Mindezek indokolttá teszi korábbi álláspontjaink felülvizsgálatát, korszerűsítését. Ez tipikusan ilyen kérdés, amelyben a gyógyszerbiztonság fenntartása a prioritás. Az eszközrendszer kizárólag ehhez illeszthető. Mivel ma már nálunk is van megfelelő információ-technológiai háttér, az EESZT-n pedig az orvosok és a gyógyszerészek is látnak mindent, továbbá online személyes kapcsolat kialakítására is vannak lehetőségek, ki lehet dolgozni olyan protokollt és rendszert, amin keresztül az online hozzáférés megfelelően működhetne.