A súlycsökkentést elemző nagy klinikai vizsgálatok hasznos információkat hordoznak a különböző intenzitású életmódkezelések hatékonyságára vonatkozóan is. Kiviláglik, hogy ezek önálló terápiaként – a legnagyobb erőfeszítések mellett is – erősen korlátosak, illetve az is felmérhető, hogy milyen járulékos hatásuk van a generációról generációra egyre hatékonyabb, táplálék stimulálta enterohormon-analógok mellé adva.
Érdekes módon az ezen gyógyszerekkel elérhető testsúlycsökkenés relatív mértékét olyan antropometriai tényezők befolyásolják, mint az induló BMI vagy a nem, illetve olyan komorbiditások, mint pl. a T2 diabétesz. Másrészt nyitott kérdés, hogy ezen készítmények egyéb klinikai végpontokra gyakorolt pozitív hatásai mennyiben a testsúlycsökkenéstől független, pleiotróp mechanizmusok következményei.