2020-12-13    „Beteggondozás nélkül ez nem működik”
Beszélgetés dr. Hertelendy Mártáv
X
<
 
>
 
 
„Beteggondozás nélkül ez nem működik”
Beszélgetés dr. Hertelendy Mártával, a 2020. Év Gyógyszerészével
 
 

„A győztes élő példája annak, hogy kis térségben is lehet nagyot alkotni, ha valaki elhivatott, kellő empátiával rendelkezik, és komolyan veszi a hozzá tartozó betegek ellátásának feladatát” – méltatta az idei Év Gyógyszerésze pályázat győztesét dr. Mikola Bálint, a bíráló bizottság tagja. Dr. Hertelendy Márta, a hajmáskéri Szent Benedek Gyógyszertár vezetője hivatásán belül a magisztrális gyógyszerkészítésben tudott maximálisan kiteljesedni. Mint mondja, ha egyedi receptjeit nem is, technológiai tapasztalatait szívesen megosztja más patikákkal.

Gyógyszertár: Ha szabad egy kicsit felgyorsítanom a történet elejét, nem véletlenül választotta éppen ezt a hivatást, hiszen a szülei is gyógyszerészek. 2004-ben végzett Szegeden, 2007-ben a SOTE-n tett szakvizsgát, Alsóőrsön, édesanyja mellett kezdett el dolgozni, és már ott hangsúlyos szerepet kapott életében a magisztrális gyógyszerkészítés.

Dr. Hertelendy Márta: Annyiban pontosítanék, hogy valóban édesanyám mellett kezdtem el dolgozni, de diploma után édesapám azt kérte, hogy menjek át hozzá, Hajmáskérre segíteni. Így három napot dolgoztam Alsóőrsön, és kettőt nála. És míg édesanyám inkább az officinai munkát preferálta, édesapámnál a magisztrális gyógyszerkészítés volt a hangsúlyosabb. Így heti két napot magiztam, és idővel szépen kikupálódtam belőle.

Gy.: Mennyi ideig élt ilyen kétlaki életet?

H. M.: Egy évig, utána jó ideig csak édesanyámnál dolgoztam. Akkoriban szültem a gyermekeimet is: az egyetem harmadik évében az elsőt, az államvizsgán pedig már a másodikkal voltam terhes. A lényeg, hogy 2005 májusától aktívan dolgoztam, gyerekekkel a hónom alatt. És valóban, Alsóőrsön szerelmesedtem bele a magikba. Nagyon sok olyan magisztrális vény került a kezembe, amelyek különböző orvosok tollából származtak. Számos technológiai kihívással szembesültem, viszont ez volt az egyetlen olyan patikai tevékenység, amit nagyon tudtam szeretni.

Nyolc-tíz év elteltével az officinai munka során majdnem utolért a kiégés, amikor rájöttem, hogy ez már nem nekem való. Engem tényleg érdekelnek a betegek, és azért szeretem nagyon a labormunkát, mert ennek kapcsán olyan emberek keresnek meg, akiknek segítségre van szükségük, és megfogadják a tanácsomat. Az expediálásnál ez javarészt nem így működött. Egy idő után eljutottam arra a pontra, hogy tényleg ezt akarom én csinálni? És az volt a válaszom rá, hogy nem. Addigra már nagyon sokat magiztam, volt 30-40 féle saját receptem. Ez volt a menekülőút: elbújni a laborba, ahol azt csinálok, amit szeretnék, ahol megküzdhetek a saját szakmám kihívásaival.

Gy.: Úgy tudom, ezen a téren egy hároméves kislány volt az első páciense.

H. M.: A barátnőm hároméves kislánya ekcémás volt. Hathónapos kora óta küzdöttek ezzel a problémával, és hároméves korára már rengeteg szteroidos kenőcsöt használtak. A kislány édesanyja mondta, hogy csináljak valamit, mert ez így nem mehet tovább. Megmutatta, hogy néz ki a gyerek bőre. Elkezdtem utána olvasgatni, és kiderült, hogy szteroid nélkül is elég jó eredményeket lehet elérni. De sokkal komplexebb módon, mint ahogy azt egy szakorvos teszi egy szteroidos készítménnyel, merthogy itt a kedves beteg a tüneteknek megfelelően, váltva többféle krémet használ. Innen indultam, és most már ott tartok, hogy van hétféle ekcémakrémem.

Gy.: Gondolom, ahogy jöttek az újabb megkeresések, kihívások, úgy születtek megoldásként az újabb készítmények.

H. M.: Így van.

Gy.: A krémek jelentős része bőrproblémák kezelésére szolgál. Milyen más készítményei vannak még?

H. M.: Van krémem ízületi gyulladásra, szájápolásra, fogorvosoknak készítek benzokain-tartalmú, vény nélkül kiadható lokál anesztetikumot, a detergens szulfurátum pedig a korpás és pszoriázisos fejbőr kezelésére adott ötleteket. Nagyon sok olyan alapanyag van, amely nem egyezik a hitvilágommal, és hiába van benne a gyógyszerkönyvben, nem használom. Nem dolgozom paraffinnal, vazelinnel önmagában vagy szintetikus emulgensekkel. Viszont nagyon sok olyan összetevő létezik, amely kvázi feledésbe merült, holott magisztrális gyógyszeralapanyag, gyógyszer-nagykereskedőktől beszerezhető. Azokat viszont – például a len-, a csukamáj- és a ricinusolajat – annál nagyobb szeretettel alkalmazom.

Gy.: És akkor továbbra sem szteroid-tartalmúak a készítményei?

H. M.: Nem. Nem is lehetnének, hiszen a szteroidok vénykötelesek. Kizárólag vény nélküli hatóanyagokból állnak össze a receptek.

Gy.: A díjátadó sajtótájékoztatón említette, hogy több mint 120 saját készítménye van. Ezek csak az ön patikájában, illetve a webshopján keresztül hozzáférhetők?

H. M.: Igen. Mivel egyedi magisztrális gyógyszerekről van szó, a forgalmazásuk legnagyobb nehézsége, hogy nem lehet őket továbbértékesíteni. Nem adhatom el őket másik patikának, mert ugyanúgy gyógyszernek minősülnek, mint, mondjuk, az Algoflex. Közvetlenül a beteghez kell őket eljuttatni. És ha nem lenne közforgalmú gyógyszertárunk, nem is árulhatnánk a Dr. Hertelendyt.

Gy.: Ez a márkanevük?

H. M.: Igen. Ezt a nevet gyógyszer és kozmetikum kategóriában, itthon és külföldön is levédettem.

Gy.: Hogyan lehetne az ön tudását, tapasztalatait közkinccsé tenni, hogy abból más gyógyszerészek és más betegek is profitáljanak? Bizonyos feltételek mellett van lehetőség arra, hogy mások az ön receptje alapján készítsék el ezeket a készítményeket?

H. M.: Nem cél, hogy közkinccsé tegyem a receptjeimet. Nagyon sok munkára és pénzre van szükség ahhoz, hogy egy-egy ilyen megszülessen. Azokat az ismereteimet tudom közkinccsé tenni, amiket a magisztrális alapanyagokkal kapcsolatban szereztem. Például számos olyan inkompatibilitást tapasztaltam, amelyet nem tanultunk az egyetemen. Illetve azokról az elfelejtett alapanyagokról tudok jellemzéseket adni, amelyek a mai napig elérhetők és használhatók.

Egyébként ugyanerre a témára megszámlálhatatlan mennyiségű variáció létezik. Az, hogy nekem jelenleg 120 készítményem van, szerintem nem sok. Ha ebbe valaki energiát, időt, pénzt fektet, több ezer hasonlót tud csinálni. Nem szükséges a másik receptjét felhasználni ahhoz, hogy jó dolgok szülessenek.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy beteggondozás nélkül ez nem működik. Egy patikus nem fog tudni eladni egy saját magisztrális gyógyszerkészítményt úgy, ha nem törődik a betegével. E mögött nagyon sok háttérmunka van. A Facebook-on minden éjszaka órákat töltök azzal, hogy válaszolok a betegek üzeneteire. Küldik a képeiket, hogy ilyen a bőröm, mit ajánl? Mi a diagnózisuk? – kérdezek vissza. Hány bőrgyógyásznál jártak, milyen szteroidos krémet vagy egyéb készítményt használtak? Mióta áll fenn a probléma? Ezeket nagyon hosszú üzentekben leírják, én megnézem a képet, és ha úgy látom, hogy tudok segíteni, akkor elmondom, hogy szerintem mit lehetne kezdeni a problémával, beleértve azt is, hogy életmódbeli tanácsokkal látom el őket, és felhívom a figyelmüket, hogy a betegségükre a kiváltó okok felderítése jelentheti a végső megoldást, amihez ilyen és ilyen vizsgálatokat kell elvégeztetniük. Ez bizonyos szempontból egy nagyon jó kis beteg-adherencia program.

Gy.: Azt mondják, hogy a magisztrális készítményeken kicsi az árrés, és ezért nem éri meg velük foglalkozni.

H. M.: Azt felejti el nagyon sok kolléga, hogy ha a magisztrális gyógyszert nem orvosi vényre írták fel, tehát nem tartalmaz vényköteles hatóanyagot, akkor ugyanúgy szabadáras, mint a recept nélkül kapható gyógyszerek.

Gy.: Ahogy olvastam, hogy a patikájukban néhány éve egy elég komoly felújítás történt.

H. M.: 2015 decemberében beadtam egy kutatás-fejlesztési pályázatot, amit 2016 szeptemberében el is nyertünk. Ez egy 50 százalékos finanszírozási intenzitású projekt volt: 53,21 millió forintot kaptunk rá, a másik felét nekünk kellett előteremtenünk. Ennek a keretében vállaltam, hogy 120 féle magisztrális gyógyszert fejlesztek. Két évig tartott az átalakítás, és ez idő alatt az ingatlant a falakig visszabontottuk. Addig az emeleti szint egyik fele, a régi szolgálati lakás üresen állt, az alsó szint teljes 200 négyzetmétere pedig receptarchívumként, lomtárként szolgált. A felújítással lett normális méretű laborom, csomagolóanyag-, magi és speci raktár, öltöző, iroda, étkező, két fürdőszoba. A webshop önmagában 40 négyzetméteren üzemel. Plusz egy beteggondozó helyiséget is kialakítottunk, ami az officinából nyílik.

Gy.: Említette a webshopot. Az mióta működik?

H. M.: 2018. október 15-én indult, és az elején nagyon küzdelmes volt, mert gyógyszerészként semmit nem tudtam a webshopok felépítéséről és üzemeltetéséről. Viszont kihívásként ott volt, hogy ezt gyorsan meg kell tanulnom. Ma már nem nagyon tudnak olyan szegmenst mondani, amit nem látok át, de ezt szerintem mindenki meg tudja csinálni, csak rá kell szánni a megfelelő időt és energiát.

Gy.: Itt kizárólag a saját készítményeit forgalmazza?

H. M.: Igen. Pont ez az egyedisége a drhertelendy.com-nak. Márciusban, a koronavírus-járvány kezdetén ugyan nyitottunk két új kategóriát, az egyik a vény nélküli gyógyszerek voltak, lázcsillapítók, fájdalomcsillapítók, orrcseppek, a másik pedig a vitaminok és étrend-kiegészítők. Kvázi segítségként, hogy a betegeknek járványidőszakban ne kelljen eljönniük ezekért a gyógyszertárba, de ahogy lecsengett a pánikhangulat, júniusban mindkét kategóriát megszüntettük.

Gy.: A betegek hogyan juthatnak hozzá az itt megrendelt termékekhez?

H. M.: A GLS szállít országosan, de aki környékbeli, a személyes átvételt is választhatja.

Gy.: Meséljen még egy kicsit a Facebook-os közösségi oldaláról!

H. M.: Az oldal neve „Dr. Hertelendy féle egyedi magisztrális gyógyszerkészítmények”. Jelenleg mintegy 24 és fél ezer kedvelője van. Az emberek elsősorban az előtte-utána fotókra kíváncsiak, de még annál is jobban érdekli őket, hogy ki az a Hertelendy Márti. Alapvetően egy meglehetősen extrovertált, ámbátor rettenetesen őszinte alkat vagyok, és ugyanezt kommunikálom a Facebook-on is. Nagyon lazán, tehát nem agyongondolva, képet is beillesztve, tíz perc alatt bepötyögök a telefonomról egy-egy posztot. Megosztom az örömömet, a tapasztalataimat, olyan személyes történeteket, amelyek a COVID-járvány idején tartották az emberekben a lelket.

Azt tapasztaltam, hogy ez a közvetlen, nyitott kommunikáció nagyon szimpatikus az embereknek. Körülbelül minden tízedik bejegyzésem szól valamilyen termékről. És ha húsz poszt után írom azt, hogy vegyetek, akkor húsz poszt után vesznek. Ha minden nap írnám, szerintem nem vennének. Itt nem az a célom, hogy értékesítsek, hanem hogy kapcsolatot építsek. Ha folyamatosan az ekcémakrémről írnék, szerintem feleennyi követőm sem lenne. Úgyhogy ez egy nagyon laza oldallá avanzsált, egyfajta Hertelendy Márti fan clubként működik, és nem keverendő össze a Szent Benedek Gyógyszertár Facebook-oldalával.

Gy.: Két gyermeke közül követi-e valamelyik a pályán?

H. M.: Jelen állás szerint egyik sem. A nagyobbik azt mondta, hogy ő biztos nem fog ennyi kémiát tanulni. A kicsi is már elmúlt 16 éves, őt pillanatnyilag a lovaglás és esetleg az állatorvoslás érdekli. De nem aggódom emiatt. Ha egyszer majd azt mondom, hogy köszönöm, elég volt a munkából, számos lehetőség lesz arra, hogy ez tovább folytatódjon. Ilyen hosszú távú terveket még nem szövök. Jelenleg is rengeteg új készítmény pörög a fejemben, amit el kell készítenem, és mindig jönnek újak.

Gy.: Ez lett volna az utolsó kérdésem: mi az, amit tervez, ha nem is a távoli, de a közeljövőre nézve?

H. M.: Szeretném tisztességesen gondozni a betegeket. Ez elég nagy munka ahhoz, hogy ne tervezzek olyan nagyon nagy dolgokat. Ebből egészen biztosan nem fogok meggazdagodni, viszont normálisan meg tudok belőle élni, és ad egy alternatívát, szabadságot arra, hogy ne kelljen reggeltől estig a patikában tartózkodnom. Nem hiszem, hogy a Dr. Hertelendy márkanév világmárkává avanzsálna, de nem is ez a célom. Sokkal fontosabb, hogy az ekcémát minél hatékonyabban tudjam kezelni, mert erre hatalmas igény mutatkozik a betegek részéről. És a bőrgyógyászoknak is szeretném megmutatni, hogy szteroid-mentesen is lehet gyógyítani.

Gy.: Ezekhez kívánok sok sikert, és még egyszer gratulálok az Év Gyógyszerésze címhez!

H. M.: Nagyon szépen köszönöm!

Tóth Tamás